A pillérekkel alátámasztott nagyméretű, csarnokszerű helyiséget, Magyar Károly régész véleménye szerint, valószínűleg a Várbazár és a királyi palota vízműve, a Várkioszk építésével együtt (1874-82) alakították ki. A ciszterna felthetőleg a Várbazár és a mögötte lévő királyi kertek vízellátásában kapott szerepet. A kertekben Erzsébet királyné (Sissi) is szívesen tartózkodott, mi több, a Várbazárt, amely a kertek reprezentatív építészeti lezárását szolgálta a Duna felé, nem utolsó sorban éppen az ő kedvéért építették meg.
A most előtűnt földalatti létesítmény később, talán a modern vízvezetékrendszerek kiépítésével kerülhetett használaton kívül, majd merült teljesen feledésbe. Könnyen lehet, hogy hosszú évtizedek óta, vagy akár közel száz éve nem járt benne senki. Bár a víztározó nem régészeti korú emlék, mégis különleges értékkel bír mind a Főváros helytörténete, mind az általános technikatörténet szempontjából. A Budapesti Történeti Múzeum, mint a főváros történetének egészével foglalkozó intézmény ezért is fordít kiemelt figyelmet a létesítménynek.
