Zsufi volt itt is, mert idén, mint már tavaly és azelőtt, megint rengeteg jó programot hozott a Klaszter. A Vörösmarty tértől a Hősök teréig az egész éjszakát el lehetett tölteni zenét hallgatva, festegetve, kortárs balettet, filmeket, performanszokat bámulva. És tanulmányozva a ?költészet hatalmát? a BKV-ellenőrök arckifejezésén, akik egy-egy nívós produkciót szinte a magukénak éreztek. Szigorukat a hétköznapokra hagyva, büszkén és megilletődötten álltak a peronon, betessékelve az érkezőket. Ráadásul egész éjjel nem múlt el tekintetükből az elképedés, hogy minden utas belépő-karszalaggal közlekedik, az egész város megmozdult, hogy része lehessen ennek az izgalmas éjszakának.
A Vörösmarty téren Góbi Rita társulata táncolta el a nők és a divat erotikus viszonyát, szemben az Action Company városterápiás akciójának fotói borították a falakat. A Deák tér egyik peronján a Hólyagcirkusz, a Merlin Színház és egy tánccsoport osztozott, a másikon a Ráday Könyvesház versolvasó szolgálata tanyázott, és nem hiába: az este folyamán többször is visszakavarodtam idáig és jó volt látni, hogy milyen kapós egy-egy felkínált vers. A Bajcsy megállóban káosz uralkodott, hangos és még hangosabb produkciók vonultak fel, a Tűzraktér akcionistái egy hangosbeszélővel József Attila-verssorokat üvöltöztek be az éppen megálló szerelvények ajtaján, úgyhogy a gyanútlan utasoknak is kijutott a jóból. Az Operánál a FabLab Budapest közösségi innováció műhely hologramját lehetett simogatni, mellettük Szentirmai-Joly Zsuzsanna mesélt Laokoon nevű mozgó szövetéről, átellenben a Mai Manó Ház jövő héten nyíló fotókiállításának előzetes slide-show-ja folyt. Az Oktogonnál egy kivetítőn Horgas Péter és Horgas Ádám webthrillerjét és a Ludwig Múzeum kínálatában Moholy-Nagy László ritkán látott dokumentumfilmjeit lehetett nézni, utóbbit a megálló falára vetítették. A Bajza utcánál a Képzőművészeti Egyetem festő szakos hallgatói cigánydalokra és blues-ra festettek, de ecsetet, krétát adtak a nézők kezébe is. A Hősök terét a föld alatt megtöltötte a vendégül hívott Kaposfest koncert-sorozata.
A múzeumból, kiállítótérből, színházból és könyvesboltból kimozdult kultúra magával ragadta a város lakóit. Levonhatjuk a következtetést, hogy ide még az is eljött, aki amúgy nem tenné be a lábát kulturális intézménybe. De jobban tetszik az a magyarázat, hogy a budapestiek kirobbanó kedvvel fogadják a hétköznapi tereket átformáló, kreatív, ötletes és igényes művészeti eseményeket, amiben akár ők maguk is részt vehetnek, és amire évi egyetlen éjszaka kevésnek tűnik.
