A Folded – Unfolded című kiállítás célja az, hogy a külföldi nézők számára megvilágítsa a magyar absztrakció sajátosságait, egyediségét. Az anyag a Magyar Nemzeti Bank közelmúltban létrehozott és folyamatosan bővülő kortárs gyűjteményéből, széles körben ismert és újonnan felfedezett művészek munkáiból válogat. A művek áttekintést adnak egy korszak történelmi és politikai hátteréről, valamint feltárják a művészek nemzetközi kapcsolatrendszerét. Az exkluzív kiállításról az egyik kurátorral, Petrányi Zsolt művészettörténésszel beszélgettünk.
A kiállítás nem légüres térbe érkezik. Milyen kontextusba illeszkedik?
A magyar neoavantgárd művészet iránti nemzetközi figyelem az utóbbi tíz évben érezhetően felerősödött. A Tate Modern és a Centre Pompidou vásárlásaival, a Somlói–Spengler házaspárnak és más szakembereknek köszönhetően több magyar mű nagy nemzetközi gyűjteményekbe került. Fontos előzmény az acb Galéria, a Vintage és a Kisterem Bookmarks nevű projektje is. Ez az 1960-as, 70-es évek progresszív törekvéseit világította meg. Az anyag a londoni Frieze művészeti vásár kísérő rendezvényeként mutatkozott be. A katalógushoz Hans Ulrich Obrist készített interjút az alkotókkal .
A másik kiindulópont a Magyar Nemzeti Bank (MNB) leányvállalata, az MNB-Ingatlan Kft. folyamatosan bővülő kortárs művészeti gyűjteménye. A gyűjtemény gyarapítását segítő szakmai tanácsadó testület tagjai Keserü Katalin, Fabényi Julia és Spengler Katalin lett. Januártól Fabényi Julia mellett Rieder Gábor és jómagam töltjük be ezt a pozíciót. A fókusz időközben a dinamikus vásárlásokról a gyűjtemény gondozására és bemutatására terelődött át. E célból 2021. novemberében Hamvai Kinga művészettörténész, közgazdász vezetésével új divízió alakult meg: az MNB Arts and Culture. A szöuli projekt az ő ötlete és stratégiája alapján valósult meg.
Az MNB Arts and Culture egyébként műtárgykölcsönzések révén aktívan együttműködik a hazai múzeumokkal. Tárlatok, kísérőesemények, múzeumpedagógiai programok szervezésével törekszik a nagyközönség megszólítására. E tevékenysége nyomán már három budapesti, sőt egy dubaji kiállítás is létrejött már, e sort folytatja a szöuli bemutató.
Mi volt a Folded – Unfolded kiállítás kiindulópontja?
A MNB gyűjteményéből válogatva az 1960-as, 70-es évek magyar absztrakt művészetét szerettük volna bemutatni a koreai közönségnek. Az alkotókra és a stílusra koncentráltunk.
A kiállítás fókusza tehát nemcsak a magyarországi absztrakt művészet volt, hanem a hazai anyag kontextusaként a korszakban emigrációban élő magyar művészek műveit is integráltuk a kiállítási anyagba.
A tárlatnak van történeti aspektusa is, ami a magyar neoavantgárd művészet kontextusát bontja ki. Ennek egyik elődje Kassák konstruktivizmusa, a másik a szentendrei művészek köre és az Európai Iskola. Korniss Dezsőt emiatt emeltük be a kiállításba, jelezve, hogy hatása igen jelentékeny volt az 1960-as, 70-es években induló alkotók, például Keserü Ilona esetében is.
A kiállításnak van lokális és globális szála is van. A bemutatott műveken keresztül azt vizsgálja, hogy a Magyarországról emigrált művészek stílusjegyei milyen módon kapcsolódnak ahhoz az élményanyaghoz, amit itthonról vittek magukkal. Molnár Vera, Hantaï Simon, Reigl Judit, Major Kamill és Konok Tamás ezért került be ebbe a válogatásba.
Hogyan zajlott a kiállítás előkészítése?
Hamvai Kinga az előkészítő munka során egy fiatal, koreai kurátort, Sungah Serena Choot is bevont mellettem. Ő a válogatásban és a kiállítás rendezésében is részt vett. A szerepe igen fontos volt, hiszen míg én magyar művészettörténészként jól ismerem a szcéna lokális hierarchiarendszerét, egy koreai kurátor egészen más szemmel néz az anyagra, másféle szempontokat hoz be.
Milyen meglátásai voltak?
Choo a kelet-ázsiai kalligráfiatörténet fényében is értelmezte ezeket a munkákat. Ez hihetetlenül érdekes művészettörténeti fejlődési folyamat, ami hatott az amerikai absztrakt expresszionizmusra, ezen keresztül pedig az európai, így a magyar absztrakt művészetre is.
A koreai kurátor a Koreában, az 1950-es és 70-es években kibontakozó lokális absztrakt mozgalom irányából közeledett a magyar absztrakcióhoz.
Ez a kalligráfiából eredő, de a buddhista szemléletet is integráló, valamint a festészeti anyaghasználatot középpontba helyező irány élesen elkülönül a magyar absztrakt hagyománytól. Az idetartozó koreai alkotásokat éles kontrasztok, a nyers vászon és a tus intenzív használata jellemzi. A művek pedig gyakran monokrómok. Ezekhez képest a magyar absztrakció rendkívül színes, de ez a mi szemüvegünkön keresztül nézve természetes, míg Koreából nézve kiemelkedő karakterjegy.
Choo a magyar alkotók anyaghasználatát is figyelemre méltónak tartotta. A koreai művészettörténet ismeretének fényében a farost- vagy fémlemezre készült munkák ready-made alapra készült műveknek számítanak. A koreai kurátor a hazai textilművészetet is különlegesnek ítélte. Így az utolsó pillanatban sikerült Ficzek Ferenc, Gáyor Tibor és Szilvitzky Margit egy-egy művével kiegészíteni a kiállítási anyagot.
Hogyan rendeztétek az anyagot?
A koreai kiállítás a Sungkok Art Museum tereiben kap helyet, ami léptékében nagyjából az Ernst Múzeumnak felel meg. A termek belmagassága a számunkra megszokotthoz képest alacsonyabb, így intimebbnek hatnak. A neutrális szürke kő, a fehér falak és a geometrikus terek pedig bauhausossá teszik a helyiségeket.
A kiállítás három teremben zajlik. A földszinti térben a geometrikusabb irányt járjuk körül Fajó János, Hencze Tamás, Konok Tamás, Gáyor Tibor műveivel, valamint a Vintage Galéria jóvoltából egy Maurer Dóra-filmet is bemutathattunk itt. A felső szint jobb oldali termében szintén fut egy Maurer-mű, valamint az absztrakció organikusabb vonala bontakozik ki Korniss Dezső, Keserü Ilona, Gellér B. István, Lantos Ferenc munkái által. A bal oldali terem az emigráló művészkörre fókuszál Reigl Judit, Major Kamill, Hantaï Simon és Vera Molnár alkotásaival, és itt látható Szilvitzky Margit és Ficzek Ferenc néhány munkája is.
Minden teremben van egy teljes falat elfoglaló hívókép, ami egyrészt bevezet az adott tematikába, másrészt erős zsigeri élményt ad a látogatónak, és felkelti a kíváncsiságát az adott térben látható többi munka iránt. Az első teremben a kassáki konstruktivista hagyományból megszülető Fajó-kép, a másodikban egy Reigl Judit-mű, a harmadikban Lantos DÉDÁSZ-fríz alkotása vezeti a tekintetet.
Mi a kiállítás legfontosabb állítása?
A koreai közönséget megcélzó bemutatásban a magyar absztrakció módszertani és anyaghasználatbeli sokoldalúságára irányítottuk a figyelmet.
A tárlat állítása, hogy a koreai absztrakcióval összevetve a magyar művészek absztrakt művei módszertanilag és anyaghasználat szempontjából is innovatívak és találékonyak.
Az alkotások változatosak, olykor érzékiek, organikusak, máskor konceptuális, matematikai alapokon nyugvó, hideg alkotások, mégis van bennük valami, ami összeköti őket. Persze vannak művészek, akiknek a vizsgált korból nem áll rendelkezésre mű a MNB-gyűjteményben. Bak Imre, Nádler István művei még színesítették volna a bemutatott anyagot, de az alapvető üzenetet így is közvetíteni tudtuk.
A kiállítás ismertetőjében az olvasható, hogy a magyar absztrakció hálózatosságát is érzékelteti ez a kiállítás.
Ezt elsősorban a szöveg szintjén tudtuk megtenni. De valóban: fontos volt, hogy a tárlat anyagában összehangoljuk a különféle networköket, aminek fontos csomópontjai Budapest mellett a Pécsi Műhely, valamint az emigráció. Az ugyanakkor a koreai néző számára lényegtelen lehet, hogy az egyes alkotók hol alkottak és kikkel voltak kapcsolatban.
Neki inkább az számít, hogy milyen karakterjegyeket ismer fel, és hogy a látott anyag miként képes kiterjeszteni az absztrakt művészetről való gondolkodását.
Miért ezt a címet választottátok?
Úgy gondolom, hogy egy külföldi számára az anyag befogadása olyan, mint amikor valamilyen ismeretlen dolgot kicsomagol. Reményeink szerint a kiállítás egy számára korábban bezárt dobozt bont ki, ami talán a meglepetés, a rácsodálkozás élményét hozza magával.
Mennyire kell vezetni őket a kiállítás látogatása során?
Mivel nagyon eltérő kulturális hagyományból érkeznek, ez elengedhetetlen. Szerencsés helyzet, hogy az ottani teremőrök művészettörténész doktoranduszok, akiket a megnyitó előtt felkészítettünk, így képesek kommentálni az egyes munkákat. Vezetéseket is tartanak.
Textuálisan is segítjük a látogatókat. A magyar absztrakció szerteágazó történetét hosszú bevezető falszöveg bontja ki, míg az egyes termekbe került írások az adott egység irányelveit értelmezik, valamint a magyar absztrakció módszertani sokféleségének megértéséhez kínálnak fogódzókat.
A kiállítás megnyitóján két videóinterjú is készült, melyekben Hamvai Kinga az MNB gyűjtési stratégiájáról beszél, jómagam pedig a kiállítás kurátori koncepciójáról. Remélem, ezeket az anyagokat azóta leadták, ami szintén segítette a kiállítás látogatottságának növelését.
Milyen tanulságot jelent számodra ez a tárlat?
Úgy érzem, ez a kiállítás nekünk is tükröt tart: a koreai reakciók által meglátjuk a magunk igazi arcát.
Amikor a magyar művészetről általában beszélünk, akkor az identitásával kapcsolatban gyakran felmerül az európai művészettel való összehasonlíthatóság vágya. A térség keleti felén a művészek mindig is integrálódni szerettek volna a nyugati művészeti irányokba. A művészettörténészek is ezt a kontextust próbálják érvényesíteni. Ám amikor külső nézőpontból rákérdeznek, hogy mi a magyar művészet egyéni karaktere, mindig nehéz válaszolni. Koreából nézve viszont felerősödnek és jól láthatóvá válnak a sajátosságok. Az ázsiai absztrakció ismeretében markánsabbnak éljük meg a magunk művészeti kiállását, és jól érzékeljük az európai művészethez képest az egyediségét.
Milyen volt a tárlat fogadtatása?
Ez a kiállítás az idén Szöülba költöző Frieze vásár kísérőrendezvényeként jött létre, ami eleve feltételezte, hogy nagyobb figyelem esik majd rá. A visszajelzésekből ítélve ez sikeres projekt, a helyiek nyitottan fogadták, a koreai és a magyar sajtó is pozitívan nyilatkozott a kiállításról.
Azt tapasztaltam, hogy a koreiakban van kiállítások iránti kíváncsiság. A közép- és fiatal generáció előszeretettel jár tárlatokra, és érdeklődve közelítenek a művekhez.
Tervezi-e az MNB, hogy a gyűjteményét külföldi kiállításokon rendszeresen bemutassa?
Igen, abszolút. Az MNB Arts and Culture tájékoztatása szerint a következő ilyen tárlat Abu-Dzabiban lesz. Bagyó Anna és Keserü Katalin rendeznek, és Kép-írás: kalligráfiák, jelek, betűképek lesz a címe.
A Folded – Unfolded – Abstract painting by Hungarian artists in the 1960–1970s című kiállítás a szöuli Sungkok Art Museumban október 15-ig látogatható.
Fotók forrása: MNB Arts & Culture
