Az egyik teremben földi paradicsom, a másikban újraértelmezett antikvitás, a harmadikban a születés, az élet és a halál szentháromsága várja a látogatókat a Műcsarnokban megrendezett Metamorphosis című hármas tárlaton. Sebasti?o Salgado fekete-fehér fényképei a civilizációtól messzi, érintetlen tájakat mutatják be mintegy környezetvédelmi célból, Olga Tobreluts színes, popos, modern, mégis antik ábrázolásra építő képei a régi korok művészetét fedezik fel újra. A harmadik kiállító, Jozef Suchoža installációi pedig, melyeknek visszatérő darabja a lebegő, mégis alakot formázó esőkabát, az élet körforgására, a választásra és a változásra fókuszálnak.
Szegő György, a Műcsarnok művészeti igazgatója elmondása szerint Sebasti?o Salgado évtizedekig dolgozott elismert dokumentarista és sajtófotósként, gyakran megörökítve az emberi rombolást és a föld pusztulását. A világhírű brazil fotóművész már több mint harminc alkalommal indult felfedezőútra a Föld legérintetlenebb, a civilizációtól legtávolabb eső, ?paradicsomi? tájaira, hogy fekete-fehér képein bemutassa a közönségnek az ottani életet, mely évezredeken át megőrizte természetességét: a Galápagos-szigetek állatfajait és vulkánjait, az Antarktisz és a dél-Atlanti-óceán bálnáit, pingvinjeit, az Amazonas-esőerdő mélyén rejtőzködő állatfajokat és törzseket, a Nyugat-Pápuán élő kőkorszaki korowai népet, a sarkkörön lakó nomád nyenyeceket és rénszarvas csordáikat, a Grand Canyon szurdokait és Alaszka gleccsereit. Az utazás során készült fényképei alkotják a Műcsarnokban most látható Genezis című kiállítást, amely ahogy az alkotó is fogalmazott: egy szerelemeslevél a természethez. Igazat kell adnunk neki, képeit nézve csak úgy árad belőlük a szabadság és a harmónia.
?Salgado munkássága jelképezi a brazil szellemet, a brazil lakosság együttélését a természettel. Brazília az Amazonas-medence őserdejének megóvásával nagy szerepet vállal a Föld védelmében? ? mondta Maria Laura da Rocha, Brazília magyarországi nagykövete. Salgado nemcsak fotóz, de maga is sokat tesz a környezetért: 1990 óta vesz részt az atlanti-parti esőerdő brazíliai területének helyreállításában, melyet 1998-ban rezervátummá nyilvánítottak. Így tehát a kiállítás végképp a látogató arcába vágja az igazságot: ez az, ami veszélyben van, ez az, amit meg kell mentenünk.
A jobb oldali ajtó vezet az orosz Olga Tobreluts Új mitológia című tárlatához, a kiállított képekhez maga a művésznő adja a magyarázatot a sajtóbejárás alkalmával. Az első teremben többek közt két sorozat fut végig: az egyiken az önarcképét hat antik nőalakra festette fel, a másik, szintén hat képből álló sorozaton az ókori mellképeket, istenszobrokat alakítja át kortárs fiatalokká. Ahogy a művésznő is mesélte: a régi mitologikus hagyományokat kívánja ötvözni kortárs történetekkel. Az antik szobrokat felhasználja a művészetében és életet lehel beléjük, máskor az ókori harcosok meztelen szobrait kiszínezve felöltözteti és modernizálja őket.
Az orosz új akadémista vonalat képviselő művésznő egyik sajátos kifejezési formája, hogy a klasszikus esztétikumú testeket ? és ezzel együtt a klasszikus művészetet ? azzal is a modern világba helyezi, hogy a filmvilág és a show-business sztárjainak arcait illeszti hozzájuk. Így történt, hogy egy másik falon Ádám és Éva arca két jól ismert személy vonásait rejti: Elvisét és Madonnáét. A következő teremben Tarquinius és Lucretia címet viselő sorozatában már a férfi és a női szerepeket gondolja újra azzal, hogy az antik erőszak-történetet a napjainkba helyezi. Olga Tobreluts az antik művészetet fotóval és 3D-modellezéssel kiegészített számítógépes grafikával kelti életre.
Jozef Suchoža Határvidék című kiállítása a középső terem bal oldaláról nyílik, és újabb rendkívüli művekkel, egészen pontosan három installációval várja az érdeklődőket. A második teremben helyet kapó ?Missing Generation? (Hiányzó generáció) című alkotásában a művész a helyi populációk lassú kihalására és a maradék közösség fokozatos elszemélytelenedésére fókuszál: ezt az üzenetet az uniformizált, lebegő, gumiköpenyes alakok csoportja, valamint a tér közepén álló töredezett szék adja át, ez utóbbi a kommunikáció és az otthon jelképe. A kiállítást a Personal Moses (Személyes Mózes) című, a vízre és a különbözőségekre fókuszáló alkotása zárja, melyben Mózes története, elsősorban a választás kérdése, a határok elmosása kap szerepet.
A hármas kiállításhoz számos kísérőrendezvény is kapcsolódik, melyekről a http://mucsarnok.hu honlapon található részletes információ.
Révy Orsolya
