A rendkívül kedvezőtlen időjárás ellenére (bár szerencsére a rendezvény zárt helyen zajlott, a botanikus kertben található kúria dísztermében) az eseményre szép számmal érkeztek érdeklődők, a fellépők lelkesedése miatt pedig a tervezett másfél óra helyett kétórás lett a program. Az eseményre a PKÜ felkérte Péczely Dórát, a kötet szerkesztőjét, Závada Pétert, az egyik fordítót, valamint Gálhidy Lászlót, a WWF Erdő programvezetőjét. A beszélgetésen részt vett még Zsigmond Vince, a Nemzeti Botanikus Kert vezetője, míg a moderátor szerepét Pál Dániel Levente, a PKÜ Irodalomszakmai Igazgatóságának igazgatója töltötte be.
A program Pál Dániel Levente nyitóbeszédével kezdődött, aki mesélt a kötet keletkezésének körülményeiről, majd a résztvevők megvitatták, miben tér el egy bio- vagy ökopoetikai kötet más tematikájú antológiák válogatásától és strukturális felépítésétől. A beszélgetés nagyon hamar az elmúlt két évben dúló Covid-járványra terelődött, a fellépők egyetértettek abban, hogy ugyan a pandémia hatására – melynek egyik kiváltó okának a környezetszennyezést tartják – a társadalom egyre nagyobb része választja a hosszú távon fenntartható életmódot, azonban a Covid-vírus elleni védekezés ezt szinte lehetetlenné teszi. Závada Péter és Péczely Dóra is személyes élményeit elevenítette fel azzal kapcsolatban, hogy míg mindketten magukat az átlagnál környezettudatosabbnak tartják, a Covid alatt felhalmozott és használt hatalmas mennyiségű hulladék miatt – eldobható maszkok, kesztyűk és ezek csomagolása – úgy érzik, hűtlenek lettek önmagukhoz, hiteltelenné váltak a maguk és a környezetük szemében. Feloldhatatlan ellentétnek tartották ezt, hiszen szemben állt egymással a maguk és családjuk védelme a Föld hosszú távú jólétével.
A program további részében a címadó A ránk bízott kert kifejezést értelmezték, és arra jutottak, hogy a „kert” ez esetben egyrészt jelentheti a klasszikus értelemben vett kertet – legyen az egy családi házhoz tartozó konyhakert vagy egy lakás apró balkonján helyet kapó fűszernövény-gyűjtemény –, másrészt szimbolikusan utalhat Földünkre mint a minden élőlény számára otthont nyújtó kertre. Závada Péter rámutatott mindemellett arra, hogy
a kert szóhoz a köztudat mindig egyfajta rendezettséget, kerítéssel körülvett jelleget kapcsol, erre pedig tökéletes példa a Nemzeti Botanikus Kert,
melyet nemcsak egy kerítés határol el a külvilágtól, de még a területet is a kijelölt úton szabad csak körbejárni. Zsigmond Vince, a kert vezetője sajnálatát fejezte ki a téma kapcsán azért, mert az említett szabályok betartására ma már fokozottan kell figyelmezteti a látogatókat, úgy érzi, az emberiség mára annyira eltávolodott a természettől, hogy újra kell tanítani annak tiszteletét.
A WWF képviselője, Gálhidy László személyes élményét mesélte el ezzel kapcsolatban, a közelmúltban ugyanis vidéki kiránduláson járt, ahol csodás élményt jelentett számára a több tíz- vagy akár százéves fák csodálata, a köztük való bolyongás. Révületéből meghökkentő és fájdalmas látvány szakította ki, az erdőből kilépve ugyanis egy fakitermelési területen találta magát, a természet sűrű gazdagságából hirtelen halott földre került. A látvány egyszerre váltott ki nála tehetetlenség okozta ijedtséget és azonnali cselekvésvágyat.
A gondolathoz kapcsolódva Závada Péter arra tért ki, hogy a pandémia utóhatását esetlegesen fel lehetne használni arra, hogy a teljes izoláció után
az embereket nemcsak egymáshoz kell közelebb hozni, de segíteni kell őket abban, hogy visszataláljanak a természethez.
A gondolat kommunikációjáról kisebb vita alakult ki a résztvevők között abban, hogy hatásos-e az a kampány, ami sokkol, megijeszt, vagy inkább a szelídebb üzenetek találnak célba nagyobb eséllyel. Zsigmond Vince, a kert vezetője mondta ki a kérdésben a végső szót, és úgy véli, mára a szennyezés, a globális felmelegedés, a fenntarthatatlan életstílusunk okozta káros környezeti hatások akkora méreteket öltöttek, hogy csak a drasztikusan tálalt kampányok és figyelemfelhívások jelenthetnek megoldás a problémára.
Végül a beszélgetés pozitív kicsengéssel zárult, a résztvevők egyetértettek abban, hogy
a kulcs a jövő generációjának kezében van, a miénkben pedig a hatalmas felelősség,
hogy sikeres és hatékony oktatással, információmegosztással hozzásegítsük őket ahhoz, hogy megoldják azokat a problémákat, amiket mi nem tudtunk.
Cseri Anna Flóra
Nyitókép: A ránk bízott kert antológia bemutatója. Forrás: Petőfi Kulturális Ügynökség
