2021 nyarán a Petőfi Kulturális Ügynökség (PKÜ) együttműködésre lépett az Ökológiai Kutatóközponttal, melynek egyik intézménye a méltán népszerű és elismert Nemzeti Botanikus Kert. De vajon mi a közös a két intézményben, milyen területen tudnak együttműködni, és hogy született meg az idei első, közös rendezvény? Az Ökológiai Kutatóközpont főigazgatójával, Garamszegi László Zsolttal beszélgetett Cseri Anna Flóra.

A 2021-ben induló és a vácrátóti Nemzeti Botanikus Kertben helyet kapó Kert a köbön rendezvénysorozattal egy új csoportot célzott meg az Ökológiai Kutatóközpont. Mi volt a motivációja az össztudományi események elindításának?

Észrevehető tendencia a modern
korban, hogy az emberek többsége a különböző közösségi médiumok felületein, gyors
bejegyzésekben kommunikál, ami sajnos limitálja és gátolja az érdemi tájékoztatást.
Minőségben ezeken a felületeken nem igazán tudjuk átadni azt a komplex
tudáshalmazt, ami egy-egy ökológiai téma mögött van, emiatt éreztük szükségét,
hogy a fontos, a teljes társadalmat érintő témákban elrugaszkodva ezektől a
modern kori, online formáktól inkább érdemi kommunikációt folytassunk, kellő
minőségben és mennyiségben. Így körvonalazódott fejünkben egy ilyen
rendezvénysorozat összeállítása, amihez kiváló környezetet biztosít a botanikus
kert autentikus milliője.

Mindezt igyekszünk úgy tálalni,
hogy ne száraz ismertetés legyen, hanem mindegyik egy kulturális vagy
szabadidős tevékenység köré fonódjon, szórakoztató legyen, az emberek pedig
közben jól is érezzék magukat. Kikapcsolódva értünk meg és tanulunk, remek
kombináció ez így együtt.

Milyen tudományterületeket
vontak és vonnak be a programba?

Itt, ami irányadó, az a saját profilunk és szaktudásunk, így elsősorban az ökológiához kapcsolódó területeket vonjuk be. Minden téma a mi kutatási profilunkba illik, mindemellett fontosnak tartjuk, hogy ezeket a területeket több vonatkozásban vizsgáljuk meg. Az ökológia mellett más diszciplínák szemszögéből, társadalmi, gazdasági, illetve kulturális vonatkozásban is megvizsgáljuk ezeket a témákat. A jövőben azt is el tudjuk képzelni, hogy ha folytatni tudjuk ezt a programsorozatot, akkor nemcsak az Ökolólógiai Kutatóközpont szervezésében folytathatnánk mindezt, hanem társ-kutatóközpontokkal együttműködve, más tudományterület vezetőit bevonva alakítsuk ki a program tematikáját, de ez még a jövő zenéje.

Az időzítés kitűnő, hiszen a Covid miatti bezártság és bezárkózás után megnőtt az igény a természeti környezetben tartott rendezvényekre. Mik a visszajelzések, hogyan látják, megváltozott az arborétum közönsége a pandémia előtthöz képest?

Nem volt tudatos, nem a pandémia okán, ürügyén kezdtük el szervezni ezt a programot. Viszont egyértelműen látunk kapcsolódást, egyrészt a járvány is egy kiemelt tematika a kutatóközpontunkban. Másészt ha a botanikus kert életébe betekintünk, akkor kirajzolódik az egyértelmű igény az emberekben arra, hogy a természetben töltsék a szabadidejüket. Ez különösen érvényesült a lezárások alatt – ugyan volt olyan időszak, amikor mi is zárva voltunk –, amikor a színházak és a kulturális terek még zárva voltak, a kertünk már nyitva lehetett, és ekkor kifejezetten érezhető volt a megélénkült érdeklődés a látogatók részéről. Látható, hogy nagy igény van a kultúrára is, nemcsak a kirándulásokra a természetben. A Kert a köbön erre még inkább rásegített, ismertebb lett általa a botanikus kert, több csatornán terjedt el a híre, így bebizonyosodott, hogy ez egy pozitív oda-vissza kapcsolat, ami a programnak és a kertnek is jót tett.

Népszerűségben és látogatottságban beváltotta az elvárásokat a Kert a köbön?

Abszolút, már a kezdeteknél úgy éreztem, hogy a lehetőségeinkhez és elvárásainkhoz képest meglepően erős volt az érdeklődés a programok iránt. Nem szabad elfelejteni, hogy Vácrátót Budapesttől viszonylag távol eső helyszín, emiatt nem tudjuk azt a látogatottsági szintet elérni, ami egy fővárosi programmal lehetséges lenne, de a legfontosabb célunk nem is a magasabb látogatószám, hanem a minőségi szórakoztatás. Van még kapacitás a növekedésre, kisebb emelkedést még szeretnénk elérni idén, ezért reméljük, még többen fognak eljönni a programokra.

Az eseménysorozat részeként tavaly nyár óta szoros együttműködés épült ki a kutatóközpont, valamint a Petőfi Kulturális Ügynökség között. Mik voltak az első benyomásai a közös munkáról, és hogyan értékeli mindezt most, egy bő fél év közös munka után, valamint számos nagyszabású közös terv előtt?

A tavalyi év egyik nagy újításainak számított a Petőfi Kulturális Ügynökséggel (PKÜ) való közös munka, melynek köszönhetően már egy költő is bekapcsolódott az egyik tudós beszélgetésbe 2021 nyár végén, a Kert a köbön fesztivál nyitónapján. Ezzel a nyitással a tudományos-szakmai programok tovább színesedtek az irodalom aspektusaival, nagy pozitívumként értékeltük azt, hogy a kutatók és zenészek fellépéseihez költők és írók is tudnak csatlakozni. Továbbá a kooperációnk eredménye az is, hogy elindult a Kertben az Írórezidencia program, ami tovább erősíti a két intézet kapcsolatát.

Milyen témákra, területekre terjed ki az együttműködésük? Elsősorban a közös rendezvényekre koncentrálnak vagy további szakmai együttműködés is zajlik az intézmények között?

Továbbra is szívesen látjuk a PKÜ részvételét programjainkon, de emellett teret adunk az általuk szervezett rendezvényeknek is olyan módon, hogy az ilyen eseményekre mi delegálunk botanikai szakértőt vagy kutatót. Erre példa április 9-én A ránk bízott kert című antológia könyvbemutatója is. Mindemellett az előbb említett Írórezidencia-programot szintén kiemelném itt is, melynek keretében a PKÜ-höz pályázó szerzők alkotószabadságukat tölthetik a kert vendégházában, míg az ezen idő alatt született műveket mi is felhasználhatjuk. Nagy örömünkre szolgál, hogy népszerűek vagyunk az alkotni vágyók körében, a természet közelsége és a csend különleges vonzerővel bír számukra.

Hogy néz ki egy közös ötletkeresés, valamint egy közös rendezvény?

Amikor csak tehetjük, személyes találkozókat szervezünk, jártunk már mi is a PKÜ irodájában a Kopaszi-gáton, míg a PKÜ is meglátogatott már minket itt, Vácrátóton. Mindemellett a világjárvány miatt sajnos többször az online térbe szorultunk, de ezt a problémát is áthidaltuk, a lényeg az volt, hogy egyeztetni tudtunk. Ilyenkor általában egyszerűen leülünk és beszélgetünk, hamarosan pedig már záporoznak is az ötletek mindkét oldalról, mindenki elmondja, hogy mit lát, mik az elvárásai, ötletei, így végül a közös lehetőségek és adottságok mentén kezd el formálódni a program.

Az idei Kert a köbön fesztiválsorozat első eseménye is egy közös projekt, a Prae Kiadó gondozásában megjelent A ránk bízott kert című, biopoetika tematikájú világirodalmi antológia bemutatója. Mi az a biopoetika, és hogyan kapcsolódik ehhez az Ökológiai Kutatóközpont?

Korunk környezeti kihívásai között olyan égető problémákat látunk, mint a környezetszennyezés, a túlzott városiasodás okozta természetes élőhelyek visszaszorulása, valamint a klímaváltozás. A közös gondolkodás során fény derült arra, hogy e jelenségre nemcsak a mi kutatóink reagálnak érzékenyen, de korunk írói és költői is. A művészek a saját területükön ugyanarra törekszenek, mint a kutatók, ugyanazok a kérdések foglalkoztatják őket, csak más eszközöket használnak mindennek a kifejezésére.

Erre a kettősségre világít rá a 2022. április 9-i program is, mely során A ránk bízott kert című világirodalmi versantológia kerül bemutatásra a PKÜ szervezésében – nálunk, Vácrátóton. Az eseményen a kertszakmai és környezetvédelmi szempontokat fogja képviselni Zsigmond Vince, a Nemzeti Botanikus Kert vezetője és dr. Gálhidy László, a WWF Erdő programvezetője, míg az irodalom részéről a kötet szerkesztője, Péczeli Dóra, valamint egyik fordítója, Závada Péter lesz jelen. Az eseményt Pál Dániel Levente, a PKÜ Irodalomszakmai Igazgatóságának igazgatója moderálja.

Hogyan jelenik meg a természet a kötetben, és mit jósolnak a művek az ember és a természet jövőbeli viszonyáról? Hogyan látja mindezt az Ökológiai Kutatóközpont főigazgatójaként, mennyi esélyünk van a Földdel vagy a Föld ellen?

Az ember természethez való viszonya a jövőnket alapjaiban fogja meghatározni, így az ezt érintő problémákat a köztudatban, az irodalomban és a tudományban egyaránt napirenden kell tartani, nem lehet rá legyinteni. A környezeti változások jövőbeni életünkre gyakorolt negatív hatása elkerülhetetlen, egyedül ennek mértéke és időbelisége a kérdéses. Sajnos bizonyos visszafordíthatatlan folyamatoknak már nem tudunk gátat vetni, azonban azok hatását időben és térben mérsékelhetjük. Ha ezt elmulasztjuk, úgy nem vár ránk más, mint amit A ránk bízott kert antológia versei is jósolnak nekünk. Az ezekben a versekben megrajzolt utópisztikus világ lebeg a kutatók szeme előtt is, szorongást vált ki belőlük. Ha az emberiség nem cselekszik időben, úgy sajnos mi is csak egy hasonló jövőképben tudunk gondolkozni.

A képek a tavalyi Kert a köbön fesztiválon készültek. Képek forrása: Ökológiai Kutatóintézet