(MTI) - A legtöbbet, 4,6 millió forintot, azért a XIX. századi itáliai, faragott diófa tálalószekrényért adták, amely míves szépségével érdemelte ki ezt a magas árat. Egy másik, francia tálalószekrény ért el még milliós leütést. Ezért a mahagóni és rózsafa borítással, jávorfa és paliszander berakással készült darabért 600 ezer forintról indult a licit és meg sem állt 1,9 millióig. Egy XVIII. századi osztrák komód 550 ezer forintról ért el 950 ezer forintig.
A festmény és grafikai anyag nem hozott meglepetést. Ha csak azt nem, hogy Neogrády László két tájképe, egy téli hegycsúcsokat és egy tavaszi virágzást ábrázoló vászna négyszerezte meg kikiáltási árát. Így 800, illetve 700 ezer forintért talált gazdára.
Kisebb-nagyobb licitemelkedést könyvelhetett el Klie Zoltán, Schéner Mihály, Szánthó Mária, Szász István festménye. A grafikák közül Szőnyi István és Aba Novák Vilmos rézkarcai emelkedtek néhány licitlépcsővel. Egy Dali-cinkográfia 95 ezer forintról 220 ezerig bírta. És mind a hat Marc Chagall-litográfiáért hosszan folyt a verseny, 100 és 480 ezer forint között koppant értük a kalapács.
A néprajzi tárgyak szinte kivétel nélkül elkeltek. Kedvelte az aukció közönsége a mázas cserépedényeket, az erdélyi és felvidéki, valamint magyar tálakat, bokályokat, kulacsokat. Pedig ezekből volt vagy százötven. Egyenként 10 és 40 ezer forintos kikiáltási árral, amit rendre felvertek, akár még százezer forint fölé is. Hasonlóan két-háromszoros árat is megadtak a hímzett textilekért, párnavégekért, lepedővégekért, terítőkért. Egy Szent Györgyöt ábrázoló üvegikon 26 ezer forintról indult és 140 ezer forinton végzett, egy mécsestartóért megadták a 170 ezer forintot. A tímárcéh pecsétnyomója meg egyenesen 150 ezer forintra hatszorozta induló árát.
