A Dunaharaszti Tájház

Öt vállalkozó szellemű fiatalember fejéből három éve kipattant egy ötlet, melyet makacsul és kitartóan meg is valósítottak. Wágner László, Gerber Ferenc, Gyarmati Attila, Kaltenecker József és Kreisz Antal célul tűzte ki maga elé a még felkutatható és fellelhető dunaharaszti német nemzetiségi kultúra megóvását: a féltő gonddal megőrzött vagy éppen padlásokon elfeledve porosodó tárgyi emlékek összegyűjtését, állagmegóvását és bemutatását, de ezen túl a szellemi hagyaték, a hagyományok ápolását, felidézését és az eltűnőben lévő helyi német dialektus nyelvi emlékeinek felkutatását, dokumentálását.

 
A gondolatot tett követte. Szakemberek bevonásával, a helyiek aktív segítségével, társadalmi munkájával, a családi ereklyének számító tárgyak odaajándékozásával és az alapítók teljes körű pénzügyi támogatásával valósággá vált az álom.
 
A kiállítást Vass Erika etnográfus rendezte be egy régi német (“sváb”) parasztházban, melyet az alapítók megvásároltak, ő találta ki az egyes helységek kiállítási koncepcióját és miután a tárgyak átestek a restaurálás és állagmegőrzés aprólékos procedúráján, 2007. június 9-én megnyitotta kapuit az épület, s a következő évben már a hivatalos múzeumi működési engedélyt is megszerezték.
 
 

Élővé ez a törekvés azáltal vált, hogy a felgyűjtött tárgyi és szellemi hagyatékot folyamatosan ismertetik meg, nem csak a betérő látogatókkal, hanem rendszeres, múzeumpedagógiai foglalkozásokon és jeles napokhoz kötődő rendezvényeken a gyerekekkel is, az óvódás korúaktól a gimnazistákig.

 
A Dunaharaszti Tájház törekvéseit és sikereit felismerte a Magyarországi Tájházak Szövetsége is, amikor idén ősszel az év tájháza díjat a Dunaharaszti tájháznak ítélte oda.
 
A hivatalos táblaavató ünnepségre december 19-én 16 órai kezdettel a tájházban (Zöldfa u. 39.) kerül sor, melyet ünnepi karácsonyi műsorral tesznek a helyi kisközösségek és tehetséges fiatalok még emlékezetesebbé.