(MTI) - Az október 12-ig látható tárlat 170 népművészeti darabot vonultat fel. Ezek egy része gyűjtésekből származik, más része az egyesület hat sióagárdi és szekszárdi tagjának munkája. A kiállításon Say Istvánné csuhéfonásokat, Fisi Istvánné, Vargáné Kovács Veronika, Finta Mihályné hímzéseket, valamint Kiss Mária és Rottler Ádám fonott kosarakat állít ki.
A gyűjtött szőttesek között a XIX. század vége és az 1930-as évek közötti időből származó párnahéjakat, kenderterítőket tárnak a közönség elé, a hímzések sorában pedig régi és mai, újratervezett terítő-, futó- és inghímzéseket egyaránt bemutatnak majd. A kiállítás népviseleti darabjai között a megnyitón "élőben" láthatják az érdeklődők a sióagárdi ünnepi női viseletet.
A Mezőföld déli csücskében, a Sió és a Sárvíz mentén fekvő községben - bár földrajzilag közel van a Sárközhöz - mégis jól elkülöníthető, sajátos népművészet alakult ki. A sióagárdi hímzést az újabb paraszt stílusú hímzések közé sorolják, amely sok hasonlóságot mutat a Galga-menti és a kalocsai népművészettel.
A díszítésekhez jellegzetes, úgynevezett permetkék színt használtak, a sióagárdi szabad rajzú, színes hímzés pedig azon kevesek között van, amelyeket a népművészeti zsűri is elismer.
Sióagárdon 2005-től Hímzésmúzeum mutatja be a falu textilkultúrájának teljes keresztmetszetét.
