„Minden szépből van” – kiállítás nyílik Loránt Anikó munkáiból

Loránt Anikó többnyire otthoni környezetben készült finom műveinek fő témái az életvilágok és a különböző létformák, az organikus és kristályos struktúrák közötti alakváltások. Lényegi módszere és gyakorlata volt a másolás, korábbi munkák újrafeldolgozása, mutálása. A többnyire vegyes technikával készült, olykor haikuszerű verseket is tartalmazó rajzokat a tartalmi és vizuális kapcsolódások gazdag hálózata köti össze egymásba fonódó történetmesélő szálakkal, olvasmányaira, mindennapi megfigyeléseire és felfedezéseire, a nem emberi világgal való elválaszthatatlan kapcsolat tapasztalatára történő utalásokkal.

„Élet- és alkotótársával, Kaszás Tamással és Kristóf Krisztián képzőművésszel (akik közösen hozták létre a Randomroutines csoportot) arra vállalkoztunk, hogy a gazdag életmű feltérképezése és különböző nézőpontokat követő bemutatása mellett, modernista művek bevonásával javasoljuk annak tágabb, művészeti-művészettörténeti kapcsolatrendszerbe helyezését, és kiemeljük Loránt Anikó ez idáig kevéssé ismert, illetve többnyire kollektív keretben megmutatott gondolkodását, munkásságát” – írja Páldi Lívia, a kiállítás kurátora.

A témához kapcsolódik Szűcs Teri irodalomtörténész, kritikus és író új szempontokat bemutató, a kiállítási vezetőben publikált esszéje.

Loránt Anikó 2003-ban végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem Intermédia szakán, amely művészi indulásának meghatározó közege volt, és amely később is inspirálta művészetét és gondolkodását. Alkotói munkájának alapvető kereteit a szülővé válás tapasztalata, az emberi életformák újragondolása, a kiterjesztett gondoskodás és fenntarthatóság kérdéseihez kapcsolódó vizsgálatai alkották. Az általa egyéni szinten is képviselt nemnövekedés programját terjesztette ki az ökológiai válságra adható válasz – és ehhez kapcsolódóan a posztindusztriális társadalmon kívüli létezés – lehetséges kisközösségi eszköztárának kialakításához.