 |
? A darab meghatározása ?neoautentikus táncelőadás?. Mit is takar ez pontosan?
? 2009-ben, a Szolnoki Kamaratánc Fesztiválra készítettem az Idéző Kamara Táncszínház tagjaival az Idéző című darabot, ez volt az én koreográfusi ?születésem?, ezzel a darabbal sikerült elcsípnem, a magam számára megfogalmaznom valamit: a szüleim nemzedékétől magammal hozott autenticitás nincs veszélyben, az eredeti folklóranyagot összegyűjtötték, archiválták, az már megvan. Én viszont mai, városi, színházba járó emberként vagyok jelen, tehát nekem nem az autentikus nyelven kell színpadra állítanom ezt a kultúrát, hanem a sajátomon. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a táncosokkal újratanultuk az eredeti gyűjtések felvételein látható anyagot, aztán ezeket különböző mai technikák alapján feldolgoztuk. A végeredmény pedig a kortárs és az autentikus fúziója, a fönt?lent játéka, a halál?elmúlás?kitörés?újjászületés hullámzása, saját magamon átszűrve.
? Miért pont a somogyi kanászok zenéi, táncai ihlették meg?
? A táncfolklórral mindig is kapcsolatban voltam, például amikor bekerültem a Magyar Állami Népi Együttesbe, legényes anyagokkal kezdtem alaposabban foglalkozni, érdekeltek a verbunkok. Azóta is folyamatosan dolgozom fel a Kárpát-medence táncait, zenéit. Nemrég jutottam el Somogy tiszta, egyszerű, szinte primitív tánctechnikára épülő, de egyben természetes, letisztult táncaihoz. Ősi, rituális formák, egyszerű matéria ? ebben a felfokozott, szétrágcsált világban épp erre a redukcióra volt szükségem. Pedig ez a szöges ellentétem, ugyanis nagyon vibráló figura vagyok, de megfogott a benne rejlő meditatív állapot ? hiányzik a szünet a mai világból, és itt megtaláltam.
 |
? Mi az, amit ebből a kultúrából a ma embere a magáénak érezhet, amit megérthet?
? A szabad szellemiség: a kanászemberek önellátóak voltak, szinte egész évben kint voltak a természetben, a saját életüket élték, nem féltek semmitől. Ez a saját identitásomhoz utat mutató életforma fogott meg engem, és azt hiszem, ez másoknak is érdekes, érvényes lehet. A folklór számomra maga a természet, a természetes mozgások, az egyszerű, sallangmentes energiák legitim léte. Ez az én esztétikám, engem ez határoz meg, vagyis ezzel tudom kifejezni a bennem rejlő pozitív energiákat, így természetes volt, hogy táncelőadással mondom el, amit szeretnék.
? Amelyben azért fontos szerepet kap a multimédia, az élő zene is. Saját igénye, hogy a táncon kívül más művészeti ágak is hangsúlyosak legyenek, vagy nézői elvárás ma a sokműfajúság?
? Miközben olyan produkciókat szeretnék készíteni, amelyek az embereknek szólnak, azt gondolom, ha úgy akarok színházat csinálni, hogy egy fűszállal a nyelvem alatt zenélek, és csak ácsorgok a színpadon, akkor azt fogom tenni. De most ez volt bennem: kell a film, fontos a vetítés, és még inkább az élőzene. Korábban elektronikus zenékkel, DJ-vel dolgoztam, most eljutottam oda, hogy jazzes, ?evilági népzenét? akartam használni. Meglepően új, aktuális zenét szerzett a darabhoz Kiss Krisztián, Király Tamás, Csoóri Sándor Söndi és Porteleki Áron. Nem érdekelnek a címkék, hogy valaki néptáncos, kortárs táncos vagy balettművész, hogy valami népzene vagy jazz, a lényeg a végeredmény: az élő zene, a képi világ, a jelmez, a látvány a színpadon alkosson egészet.
 |
? Tavaly az Új Magyar Táncszínház művészeti vezetője lett, ám a társulatnak idén már nincs fenntartója, neves színházi műhelyek is a megszűnés szélére kerültek az utóbbi időben. Mi a helyzet az Idéző Kamara Társulattal, mennyire áll biztos alapokon?
? Valóban, éppen hogy csak létrehoztunk egy fiatal, de nagyon tehetséges csapatot, máris arra ébredtünk, hogy szabadúszóként dolgozunk. Ezen a bemutatón mindenki szerelemből, nonprofit alapon dolgozott, még a próbahelyet is támogatásként kapjuk. De a folklórnak van egy közösség-összehozó és -fenntartó ereje, energiája, amely a másik tiszteletén alapul, és ezt ebben a társulatban is érzem. Reménykedünk, hogy az előadással leteszünk valamit az asztalra, amelyet aztán a különböző pályázati szervek érdemesnek tartanak a támogatásra.
? Ilyen bizonytalan helyzetben tervezi-e a következő bemutatót?
? Folyamatosan alkotok, úgyhogy valószínűleg a bemutató után megint csak kreatívan keresem a kettősségeket, már gondolkodom a következő darabon, talán szóló vagy duett lesz. Előbb viszont töltődni szeretnék, ezért lehet, hogy elmegyek inspirálódni Gyimesbe, az a következő szerelmem. Nem nagyon voltam még ottani emberek között, nem nagyon vettem részt munkafolyamatokban, ezt pótolni szeretném. Érdekel a parasztember mozgása, aki a mezőre megy minden nap, és fizikai munkát végez. Érdekel az a fajta nyugalom, amely ott van... De a jövőről nehéz beszélni, úgy gondolom, egyszerűen csak meg kell látni benne a lehetőségeket.
