Az ősz folyamán új bemutatóként A fösvény és Az úrhatnám polgár kerül mozivászonra, de megismétlik a tavasszal már sikerrel vetített Tartuffe és A képzelt beteg című előadásokat is. A programsorozat együttműködő partnere a Francia Intézet.
Elsőként, szeptember 1-jén az „eredeti” Tartuffe-öt láthatjuk.
A darabnak azt a változatát, amelyet az 1664-es versailles-i bemutató után XIV. Lajos király a francia katolikus egyház vezetőinek kérésére betiltott, és amelyet most kifejezetten a Comédie-Française jubileumi előadása számára Georges Forestier, a Sorbonne irodalomprofesszora, dramaturg rekonstruált Isabelle Grellet segítségével. Ez a Tartuffe, amelyet a kortárs európai színház egyik legismertebb rendezője, Ivo van Hove állított színpadra, még a darab jó ismerőinek is tartogat meglepetéseket, hiszen nemcsak feszesebb szerkezetű a közismert verziónál, de élesebben is fogalmaz: nagyobb teret kap benne az erotika, és a darab pozitív végkifejlete sem olyan egyértelmű, hiszen hiányzik belőle a királyi közbeavatkozás.
A sorozat következő közvetítésén, október 6-án A fösvény modern díszletek közé helyezett előadását nézhetjük meg.
Molière hihetetlen könnyedséggel figurázza ki a pénzszerzés rabjává lett zsugori polgár típusát, de az apa-fiú viszony és az örök fiatalságra törekvés visszásságait is kigúnyolja. A bemutatón, 1668-ban a szerző maga játszotta a címszerepet, a zsugori Harpagont. A most látható előadás rendezője a többnyire Londonban és Párizsban dolgozó svájci rendezőnő, Lilo Baur, aki a darabot a második világháború utáni időszakba helyezi: közelebb hozzánk, de még távol a nők és a fiatalok azóta kivívott társadalmi emancipációjától. Baur remek jelenetekkel aknázza ki a szöveg szituációs komikumát, kidomborítva a fiatalság heves érzelmeit és indulatait.
November 3-án Molière talán legfergetegesebb komédiája, Az úrhatnám polgár következik
Christian Hecq rendezésében és parádés főszereplésével. A darabban az arisztokratává emelkedni vágyó polgár karikatúráját láthatjuk. Jourdain úr az arisztokrácia passzióit igyekszik megtanulni különféle botcsinálta oktatóktól, remélve, hogy finom úriemberré válva bekerülhet a legfelsőbb körökbe. A gúny a tetőfokára hág, amikor a ravasz inas bevezeti otthonába a „nagy méltóságú török kérőt”, Jourdain urat pedig „mamamusivá” avatják. Az eredeti darab 1670-ben Molière és a zeneszerző Lully együttműködésével készült egy királyi vadászat alkalmából. Valérie Lesort és Christian Hecq új színrevitelében Lully partitúráit áttették a balkáni zene hangjainak és ritmusainak univerzumába. A balkáni zene lendülete diktálja ennek a vígjáték-balettnek a fergeteges tempóját, és jól illik a mű törökös vonulatához.
A sorozat záróvetítése december 1-jén Molière utolsó színműve, A képzelt beteg,
amelyet minden évben műsorra tűznek a Comédie-Française-ben, ha máskor nem, a mester halála napján, február 17-én – arra emlékezvén, hogy 1673. február 17-én ebben a darabban játszotta utolsó szerepét, a képzelt betegségeinek rabságában élő Argan urat. A mostani előadást Claude Stratz, a 2007-ben elhunyt nagyszerű rendező és kiváló tanár színpadra állításában láthatjuk, amelyet 2001 óta műsoron tartanak.
A Molière 400 előadásait felvételről, magyar felirattal vetítik.
A sorozat kitűnő alkalom arra, hogy érzékeltesse, hogyan ünnepelnek ma egy egyetemes klasszikus szerzőt hazájában, Franciaországban, és hogyan értelmezik újra, hogyan teszik izgalmassá több évszázaddal ezelőtt írt darabjait a mai néző számára.
Nyitókép: Tartuffe. Képek forrása: Uránia Nemzeti Filmszínház/Comédie-Française
