Korábbi sikertelen próbálkozások után 1994-ben a Butrint Alapítvány vette át a régészeti munkák finanszírozását, s azóta a térségben az idei nyár a harmadik ásatási szezon. A kéthónapos ásatási időszak alatt Richard Hodges, a University of East Anglia professzora vezetésével 19 nemzet 100 régésze, továbbá 60 albán végzős régészhallgató és több tucat helyi munkás dolgozik a helyszínen, hogy minél többet megtudjanak a település múltjáról. A 10 évesre tervezett projektben azt az általános kérdést vizsgálják, hogy miként alakult át a társadalom az ókori Görögország- illetve Róma klasszikus periódusának végén. Butrint városának feltárása azonban ennél jóval konkrétabb eredményekkel szolgálhat a kutatóknak: a város ugyanis 3000 éven át a Mediterrán-térség egyik kulcsfontosságú települése volt.
A legendák szerint Butrint városát trójai menekültek alapították, legalábbis Vergilius Aeneis-ében a település "miniatűr Trója"-ként szerepel. Mindezt persze nem támasztják alá régészeti bizonyítékok. Butrint első telepesei valószínűleg i.e. 1000 és 800 között érkeztek meg a területre, és a várost azért alapították, hogy védelmezze Korfu élelmiszer-ellátását. A várost a főbb kereskedelmi útvonalak mellett elfoglalt stratégiai fontosságú helye hamar a mindennapi politika aktív szereplőjévé tette. Előbb hellén, aztán i.e. 167 után római és végül bizánci uralom alatt állt, majd jöttek a várost és a környező halászfalvakat védelmező erődöt építő velenceiek, akiknek uralma alatt már kezdett elnéptelenedni a térség. A 14. század végén megérkeztek a törökök is, akik azonban már csak egy romos település néhány lakójával találkoztak. Butrint fénykorában - az i.sz. 5. században - mintegy 20000 városlakó élt itt, de a romok a 15. század végére már teljesen feledésbe merültek.
Így volt ez egészen 1928-ig, mikor az olasz külügyminisztérium támogatását maga mögött tudva egy fiatal régész, Luigi Maria Ugolini érkezett a helyszínre, és széleskörű ásatásokba kezdett. A következő nyolc év során - a régész haláláig - hatalmas területet tártak fel: az ásatások méretét jelzi, hogy még külön vasútvonalat is kiépítettek, hogy a kitermelt földet elszállítsák. Ugolini tárta fel a ma látható romok nagyrészét: egy görög színházat, Aszklépiosz templomát, a városkaput (mely az "Oroszlános Kapu" nevet kapta), egy ötödik századi mozaikpadlós keresztelőkápolnát , illetve a 14. századi velencei palota egyes részeit is. A Vrina fennsíkon ezen kívül feltárták egy római villa és egy bizánci templom romjait is, melyek közül az előbbi Hodges szerint "a Mediterráneum legjobban feltárt római villája". A város 1959 óta közelíthető meg autóúton, azóta hogy az utazásokat kedvelő szovjet pártfőtitkár és a Minisztertanács elnöke, Hruscsov is meglátogatta a romokat.
A nemzetközi expedíció által folytatott ásatások első célja Julius Caesar városon kívül létrehozott római kolóniájának vizsgálata volt. Mostanra nagyjából már sikerült rekonstruálni, hogy a rómaiak miként népesítették be a területet. Hodges szerint először szakszerűen felosztották az imperátor katonái számára a földeket, majd megkezdték a szabályos kolonizációt. A régészek ennek alapján könnyen megtalálták az utcák és az épületek nyomait, illetve a várostól 7 kilométerre rábukkantak a veteránoknak épített vízvezeték maradványaira is.
A projekt vezetője, Oliver Giles szerint a feltárás legérdekesebb része nem a rómaiakhoz kötődik: a közép-mediterrán térség első középkori edényeire is itt bukkantak rá. Szintén érdekes lehet az a bizánci templom, ahol a régészek már majdnem az egész apszist feltárták. Giles szerint évszázadokon át ezen a helyen állt a térség egyetlen temploma, amit az új istenek kedvéért gyakran átépítettek.
A kutató elmondta, "ha csak a klasszikus-kor maradványaira volnánk kíváncsiak, nem kéne különösebben óvatoskodnunk. Addig kellene ásni, míg nem ütközünk valami keménybe - egy mozaikpadlóba, vagy valami hasonlóba. De így nem részesülnénk a földrétegek által elmesélt történelem csodáiból. A kora-középkor olyan leleteit találhatjuk meg, amelyek a Balkán és az egész Mediterráneum középkori történelmének kapuját jelentik." Hodges szerint a következő lépés az eddig megtalált leletek szakszerű bemutatása és publikálása lesz.
A Mediterránum térségében eléggé ritka a hasonlóan nagyszabású, külföldi finanszírozású projekt. Az ásatásokat azért nem évente folytatják, mert a kutatók szerint ezzel teljesen eltűnhetne a hely természetes jellege. A régészeti helyszín és környéke ugyanis szerepel az UNESCO idei világörökségi listáján, sőt 1997-től az idei évig a veszélyeztetett világörökségi kategóriában is szerepelt a fosztogatások, a védelem hiánya és a nem megfelelő kezelés miatt.
Hasonló rangú projektek esetében persze az örökségvédelem mellett a turizmus szempontja is meghatározó. A kutatók reményei szerint Butrint területén hamarosan Európa egyik legnagyobb régészeti parkját alakíthatják ki, amely valóban lendítene az ország gazdaságán.
Addig is a feltárás alatt álló terület iránt érdeklődők a kapcsolódó linkekben minden hasznos utazási és nyitvatartási információt megtalálhatnak.
