? Aktív táncosként máshogy koreografált, mint most?
? Éveken át gondolkodtam azon, milyen lesz, amikor majd nem fogok táncolni. Amióta abbahagytam, mindinkább mozgás nélkül instruálok ? amit előtte elképzelni sem tudtam. Ez idővel módszerré alakult, amiben sokat segített, hogy igen jól ismerem a táncosokat ? Garai Júliával régóta dolgozom együtt, Cuhorka Emesét és Molnár Csabát tanítottam, Marco Torrice-vel sem először találkozunk. Ebben a munkában csatlakozott Márcio Canabarro, ő is elsajátította azt a közös nyelvet, amit idővel kialakítottunk. S annak ellenére, hogy nem mozgok velük, amikor nézem őket, az a nyilvánvaló élményem van, hogy én is táncolok.
? Néhány hét alatt csak nem lehet megtanulni egy minden elemében új táncnyelvet. Ahogy a klasszikus balettnek, a kortárs táncnak is vannak standard elemei?
? Igen, ellenben ezt mi is alakítjuk: ez nem egy száz évvel ezelőtt rögzített jelrendszer. Igaz, ez is érinti ugyanazokat a pontokat, amelyeket minden tánc alkalmaz, így például irányokat, állapotokat használunk, az arányok harmóniáját, és még hosszan sorolhatnám a klasszika ismérveit. A kortárs táncban azonban mindez nem jelent egyformaságot, az ugyanis más szellemi alapon nyugszik.
? Miféle szellemi alapon?
? A kísérletezés szabadságán. Nagyon alkalmas volt erre például a Műhely Alapítványnak Az ismeretlen kutatása című projektje, ahol lehetett produkciós kényszer nélkül dolgozni: ami elég nagy szabadságot adott, hogy kísérletezhessek a munkafolyamat felépítésével. A kiindulási pontokat évente többször szétszedtük, de nem kezdtünk mindig mindent újból. Amikor Hadi Júlia babát várt, Marco vette át a Basse danse-ben a szerepét ? s akkor nyilván nem használhattuk azt az utalásokkal teli, rengeteg helyen töredékes nyelvet, amellyel, mint egy családban, félszavakkal is pontosan értettük egymást: Marco-nak rögzítettük az eszköztárunkat, amelyet ő pár hét alatt megtanult.
? Most pedig Márcio az új táncos. Hogyan lehet egy új táncost megtalálni egy összeszokott csapathoz? Ránézésre meg lehet mondani, ki kivel képes leginkább jól dolgozni?
? Ehhez a projekthez volt egy nemzetközi válogatás. Érdekes, Márcio-ban szinte biztos voltam már a küldött CV-je alapján. Már a megjelenése, a fizikuma, a nyitottsága, az érdeklődése sejtette a kvalitását. Láttuk, nem egy meghatározott iskolához kötődik, hanem különböző stílusokban is jártas, és nem idegenkedik az improvizációtól sem.
? Ha el kellene mesélni leíró módon, mi történik ezen az előadáson?
? Ez egy határkeresés, ami alapvető élményvilága az embernek. A testek elindulnak a térben, aztán tágítják a teret és megtalálják egymást.
? Táncot másképp néz az ember, mint színházat ? már csak azért is, mert egyik és másik másként használja a teret. Nekem, aki sokkal több színházat látok, mint táncot, az elején mindig igyekeznem kell, hogy rájöjjek, hogyan kell néznem, és az a gyanúm, nem is mindig sikerül.
? Igen, ha túl sok a részlet, a szituáció, akkor a néző hamar el tud veszni. Ellenben, ha képes a mozgásra figyelni, ami tényleg másféle figyelmet igényel, mint egy szöveges előadás, akkor engem például szinte meditatív állapotba emel.
? A meztelenség is egy eszköz, és ekként része a rögzített eszköztárnak?
? A meztelenség először jelenik meg ebben az eszközrendszerben. Bármit öltünk magunkra, az jellé válik, és mint olyan, építheti a szituációt. Nekem azonban az a célom, hogy az absztrakción ? a mozgáson legyen a figyelem. Azt szeretnénk megmutatni, hogy a táncosok ugyanolyan természetességgel mozognak, akár van rajtuk ruha, akár nincs. Ez nem provokáció, bár tudjuk, hogy ez kívülről más hatást is kelt. Nézőként szembesülnünk kell azokkal az érzésekkel is, amelyeket a táncosok generálnak bennünk.
? A ruhanélküliség a mozgás természetességét mutatja meg?
? Amikor a táncosok ruhában vannak, a mozgásuk kiemeli a dinamikát, a meztelenségük pedig a ?szerkezetet?: a testet.
? Miért érdekes a ?szerkezet??
? Szeretem látni a test mechanikáját, mert az egész életből többet értünk meg általa ? és nem elsősorban anatómiai ismeretekre gondolok, hanem arra, hogy a lényünknek ez ad formát.
? Hogyan tud több ember rendezni egy előadást?
? A Jardin d? Europe projekthez pályáztunk, amelyben ugyan nem volt megkötve, hogyan működjünk együtt, azonban én még nem dolgoztam más koreográfusokkal együtt, így aztán erre hajtott a kíváncsiság. Hát, nem volt könnyű, de a nehézségei mellett idővel kiderültek a helyzet előnyei is: egyre inkább ki tudtuk használni, hogy volt időnk egy-egy problémának jobban a mélyére menni, más részletekre volt figyelmünk, s ezzel jól kiegészítettük egymást.
? A műfajok egyre inkább közelítenek egymáshoz, ami megtermékenyítő lehet. Ez azonban továbbra is tánc. A kísérletező szabadságkeresés nincs is olyan távol a hagyományoktól?
? Örülök, ha így tűnik, mert mi táncot akarunk csinálni, tiszta mozgást. És valóban, vannak olyan helyzetek, amikor felismerhető a színpadunkon például egy hármas diagonál. Ugyanakkor vannak ehhez vagy ahhoz a stílushoz tartozó illúziókeltő ügyetlenségek, amiket elfogadunk, mert valamiféle hagyománytisztelet miatt nem veszünk róluk tudomást, de attól még látszanak. Ha bejön a színpadra egy férfi és egy vászon mamusz balettcipő van a lábán, akkor ? nem azért, mert nem tudom, mi az, és miért van a lábán ? röhögnöm kell. Attól, amit látok, én nem tudok elvonatkoztatni.
