A történelemben nincs ?ha? ? szól az unásig ismert közhely. Viszont az irodalomban van! Sőt az irodalom csupa ?ha?: fikció, képzelgés, játék. Ezért a HÉVÍZ művészeti folyóirat szerkesztői arra kértek tizenhat szerzőt, írják meg a másik forradalmat. Mi lett volna, ha?? Például ha Rákosi női álruhában visszatér Magyarországra, hogy újra átvegye a hatalmat? Ha Arnold Schwarzenegger beront az Andrássy út 60.-ba egy gépfegyverrel? Ha az Amerikai Egyesült Államokhoz csatlakozott Magyarországról ír Márai Sándor naplót? A példákból látszik, hogy a szokásos és ünnepélyes pátosz helyett íróink birtokba vették saját ötvenhatukat, és fantáziájuk kénye-kedve szerint alakították: hajlítgatták erre-arra, gyúrták, faragták. Van itt minden, amire csak az olvasó vágyhat: érzelem, kaland, humor, abszurditás, időutazás, misztika, történelmi sci-fi, apokalipszis. Ám ami a legfontosabb: minden írás éppen annyira szól a mai, létező Magyarországról is, mint az elképzelt forradalomról.
A másik forradalom című kötethez Rainer M. János történész írt utószót, az illusztrációkat ? a Fortepan képeit felhasználva ? Palásti Kovács András készítette. A kötet szerkesztői Cserna-Szabó András és Szálinger Balázs voltak. A kötet bemutatója november 16-án lesz a Balassi Intézet ? Bukaresti Magyar Intézetben (Gina Patrichi utca 8.). Jelen lesz két szerző: Babiczky Tibor és Totth Benedek, valamint Vörös András, a Cser Kiadó részéről, beszélgetőtársuk pedig Karácsonyi Zsolt, az E-MIL elnöke lesz.
Az irodalom mellett azonban számos más programmal is megemlékeztek a hőseinkre. Soha nem volt még példa olyan volumenű és intenzitású 1956-os emlékezéssorozatra, mint amelyet a forradalom 60. évfordulójára szervezett az 1956-os Emlékbizottság ? mondta el az MTI-nek november 9-én Békés Márton, a Terror Háza Múzeum kutatási igazgatója.
Kiemelte: Budapesten eddig több mint 60, országszerte 350 ünnepi rendezvényt tartottak, itt járt a lengyel államfő és a szejm elnöke, Szászország miniszterelnöke. Az Emlékbizottság meghívására négy kontinens 27 országából száznál is több olyan ember látogathatott Magyarországra, aki 1956-ban segített befogadni az innen menekülőket, valamint a világ számos pontján, hat kontinens 116 helyszínén tartottak 1956-os megemlékezéseket. Az Emlékbizottságtól eddig mintegy 1000 pályázat nyert el támogatást.
A történész felidézte, hogy az elmúlt negyed században versengő narratívák alakultak ki 1956-ról. ?Egy absztrakt, értelmiségi narratíva kezdte eltávolítani a forradalmat az emberektől: mintha az 1956-ot megelőző néhány év állítólagos reformkommunista kísérleteinek betetőzése lett volna a forradalom? ? jegyezte meg. Békés Márton szerint ez azonban nem így van: értelmiségi vitákból még nem alakult ki forradalom, itt egy egész országot megmozgató, elementáris erejű, spontán népfelkelésről volt szó ? fogalmazott. ?Az 1956-os Emlékbizottság szerette volna visszaadni a magyar embernek a hőseit, a történelmét és a forradalomról szólva végre azokat az embereket megbecsülni, akik azt végrehajtották? ? hívta fel a figyelmet a történész, hozzátéve: 1956 egy vezér nélküli felkelés volt, a résztvevőit mégis szerették volna megszemélyesíteni, néhány hőst kiemelni.
Békés Márton elmondása szerint fontos volt, hogy ezek a ? többnyire hétköznapi ? emberek arcot kapjanak és jellemző attribútumaikkal jelenjenek meg: Szabó bácsi a bőrkabátjában, Pongrátz Gergely lódenkabátjában, Fejes József Tibor keménykalapjában vagy Bárány János bordó sapkájában. ?Az volt a cél, hogy ennek a széles, minden társadalmi réteget megmozgató népfelkelésnek az ikonikus alakjait, közismert, világos életpéldával rendelkező tagjait mutassuk: ebbe Mindszenty József hercegprímás ugyanúgy beletartozik, mint az őt Budapestre szállító Pálinkás Antal őrnagy, a holokauszt-túlélő Angyal István, a csepeli munkás Bárány János vagy Pongrátz Gergely, a Corvin köziek parancsnoka. Nem csak fegyveres felkelők kerültek a plakátokra, de ? mivel ez egy szabadságharc volt ? természetesen ők vannak túlsúlyban? ? mondta el a történész.
Békés Márton kiemelte a roma szabadságharcosok szerepét, akikről hatvan évig nem esett szó, pedig a magyar cigányság számarányát meghaladó mértékben vett részt a szabadságharcban. Most végre ők is méltó helyükre kerülhettek ? fűzte hozzá. A történész kitért a plakátkampány legvitatottabb fotójára, a Life magazin 1956-os felvételére is, hangsúlyozva, hogy a fényképen egyértelműen Dózsa László látható, az ő 1956-os helytállása, akkori harcának és sebesülésének története régóta ismert. Számtalan kitüntetést kapott, melyek odaítélésében történészek, valamint kortársak, harcostársak vettek részt, olyan személyek, akikkel együtt harcolt hatvan évvel ezelőtt. Legutóbb a Szabadságharcosokért Közalapítvány Kuratóriuma is kiállt amellett, hogy Dózsa László '56-os hős volt.
Forrás: Kultúra.hu/MTI
