A spanyol táncgéniusz 1970-ben lépett fel először nálunk formációjával, az Antonio Gades és Táncegyüttesével, melynek a most, Budapestet (újra) meghódító Antonio Gades Társulat egyenes ági leszármazottja és örököse. A hazai bemutatkozásakor már bőven világhírű táncos-koreográfus és társulata első és második (1971) vizitjén is a Magyar Állami Operaházban lépett fel: partnere ekkor, majd későbbi, hazai vendégjátékakor is az a Cristina Hoyos volt, aki önálló társulata élén ? ugyancsak évtizedek múltán, s ma is aktív előadóként ? az elmúlt évekbe kétszer is elvarázsolta a Budapesti Tavaszi Fesztivál közönségét.
Antonio Gades a XX. század egyik legnagyobb táncosa-táncalkotója, filmes és színi Carmenje pedig munkásságának betetőzése: a mű és alkotója bemutatásomra nem szorul. A Gades koreografálta, s Saura rendezte mozi (mellyel nagyjából egyszerre született a színpadi verzió: ennek adaptációját, Gades partnereként Saura is jegyzi), minden idők talán legismertebb, legnagyszerűbb táncfilmje, melyért ma, közel három évtizeddel bemutatása után is milliók rajonganak világszerte.
A táncszínpadi Carmen Bizetből, Lorcából, gazdag, autentikus anyagból gyúrott, hibátlan mestermű, melyen nem fog az idő. Puritán terében ? melyet Carlos ugyancsak világhírű, festőművész bátyja, Antonio Saura jegyez ? lélegzetelállító tempóban, feszességgel, energiákkal és, nem utolsósorban: tánc-szókinccsel zajlik le a klasszikus történet. Élő és felvételről bejátszott zenei anyaga magával ragadó kevercs: a társulat élőben zenélő, pompás muzsikusai, énekesei intenzív atmoszférát teremtenek a sodró történetnek. A férfitáncosok utcai ruhában, farmerben. Don José (Ángel Gil remeklése) lefokozása: váll-lap vesztése, kardtöretése drámai pantomim csupán. A nőkön a legegyszerűbb flamenco-szoknya, s egyszínű felsőrész: valódi jelmezt mindvégig csak a játék elején, a tömegből kiváló Carmen, a nagyszerű Vanesa Vento visel, majd a Torreádort (Jairo Rodriguez) látjuk röviden, pompás, autentikus öltözékében.
