A májusi kutatás szerint a helyszínek egyik sem mutatta fosztogatás, vagy kiterjedt vandalizmus nyomát. A júniusi jelentés készítésekor az iraki és brit kutatók nyolc helyszínt kerestek fel, és azoknál a háború kezdete óta nem leleték fosztogatás nyomait. Az utóbbi esetben azonban azt is megállapították, hogy a kutatási eredmények alapján nem lenne szerencsés általánosítani a helyzetet: az adott helyeket ugyanis korábban is őrizték, ami viszont távol tartja a rablókat. Éppen ezért az idei tesztek eredményei nem lehetnek reprezentatívak a 10 ezer ismert, és több ezer még feltáratlan régészeti helyszín viszonylatában.
Lawrence Rothfield, a Chicagói Egyetem régésze szerint Hatra, Nimrud és Ninive romjait a 2003-as invázió óta gondosan őrzik, ahogy a déli területen vizsgált Lagas, Ur és Uruk romjait is. A többi régészeti helyszín esetében azonban egyáltalán nem ilyen rózsás a helyzet, és azok védelme semmilyen szinten sincs megoldva. Az iraki-brit kutatócsoport tagja, Elizabeth C. Stone szerint a romokat általában egyáltalán nem őrzik, és látszanak a fosztogatások nyomai.
A kutatónő szerint a probléma gyökere abban keresendő, hogy a 10 ezer helyszínt egy 1500 fős iraki különítmény őrzi, ám mivel az autóikhoz nem biztosítanak üzemanyagot, ezért szinte semmit sem tudnak tenni. Rothfield szerint ráadásul az összes régészeti helyszínről a mai napig nem született átfogó elemzés. A helyzetet a katonai műholdképek vizsgálata szinte azonnal megoldhatná, hiszen azokon részletesen látszódnak a fosztogatások, vagy az illegális ásatások nyomait, ám a fotókat a hadsereg nem osztja meg a kutatókkal.
A szakembereknek ezért a kereskedelemi forgalomban is elérhető műholdképekhez kell fordulniuk, ezek beszerzése azonban nem könnyű: a csillagászati áron elérhető képek ritkaságnak számítanak, ráadásul a legtöbbjük 2003 előtt készült, így erre a célra tökéletesen alkalmatlanok.
A felmérések szerint a kereskedelmi embargó, és a nemzetközi műkincspiac árgus figyelme miatt a csempészések korszakának leáldozott - ez persze továbbra sem tartja vissza a feketepiacon könnyen vevőt találó fosztogatókat. Ebben segített a nemzetközi közösség is, akik 2003-ban, a Bagdadi Múzeum kifosztása után - amelynek volumenét minden bizonnyal nagyon eltúlozták, bár az amerikai hadsereg zárolt információi miatt a mai napig nem tudni, mi is történt a város kulturális kincseivel - zárlatot rendeltek el az agyagtáblákra, és ősi mezopotámiai kincsekre.
A jelentések szerint a legtöbb kárt nem is a fosztogatók, hanem az amerikai hadsereg okozta, amelynek tankjai nemcsak hogy Babilon falait rongálták meg, de sokszor értékes, több ezer éves épületeket romboltak le, firkáltak össze, vagy használtak lőszerraktárnak. Emellett a táborok kiépítésekor nagyon sok értékes régészeti lelet került elő, amikre egyáltalán nem figyeltek oda: a Babilon mellett épített hat hektáros bázis leleteiről a mai napig nem lehet tudni semmit - állítják a kutatók.
Zainab Bahrani, a Columbia Egyetem iraki születésű szakértője szerint a rombolás teljes mértékét a megszállás végéig nem lehet felmérni: a kérdést kölcsönös politikai villongások nehezítik, és fogják lehetetlené tenni a jövőben is, hiszen a károk mértékét az amerikaiak bűnbakká tétele érdekében valószínűleg felnagyítják majd. Ráadásul a régészeti fosztogatások csak a jéghegy csúcsát jelentik, mert a háború alatt szisztematikusan pusztították el a levéltárak, könyvtárak, és egyetemek anyagait is, és a helyi tudományos élet tagjait is vagy megölték, vagy száműzetésbe kényszerítették. Az iraki helyzet rendeződése után ezért a helyi régészet teljes újraszervezésére, vagy újbóli megalapítására lehet majd szükség.
