Felszeletelik a dinnyét Csang Hszüeliang egy évtizeden át a kínai politika egyik legfontosabb szereplője volt, tettei és gondolatai azonban túlmutattak az ázsiai kontinensen, s nem mellesleg túlélte nagy riválisait, Csang Kaj-seket, Maót és Csou En-lajt. Látta, hogyan lesz Kínából, Ázsia 'beteg emberéből' nukleáris hatalom, megkerülhetetlen világpolitikai tényező. Hatalma csúcspontján Csang egy Németország és Franciaország területével megegyező régiót irányított, a második legfontosabb katonai vezető volt Csang Kaj-sek után, harcolt a Szovjetunió ellen, s még a nacionalista vezetőt is elrabolta, nevét mégis alig ismerik Nyugaton. Az ő története következik.
Csang Hszüeliang élete Mandzsúria történetével, Dongbei (így ismerik a kínaiak) ragyogásával és bukásával forrt egybe. Északkelet-Kínáért sokáig három nagyhatalom: Japán, Kína és Oroszország harcolt. A 17. században a mandzsuk leigázták Kínát, megdöntötték a Ming-dinasztia uralmát és megalapozták saját uralkodóházuk, a Csingek hatalmát. Egy évszázaddal később a Csing-ház önbizalma elpárolgott, s az 1839-1842-es ópiumháborúban elszenvedett vereségük után arra kényszerültek, hogy megnyissák a 'határokat' a külföldi hatalmak előtt, ami azzal fenyegetett, hogy ? ahogyan a kínaiak fogalmaztak ? 'felszeletelik őket, mint a dinnyét'. A Csingek félelmükben arra kezdték bíztatni a han kínaiakat, hogy kezdjenek betelepedni Mandzsúriába, megakadályozandó a szomszédos Oroszország térhódítását.
Ezzel azonban elkéstek, de az oroszok expanzív politikája riadóztatta Japánt. A császárság ugyanis azt gondolta, hogy ha elvész Mandzsúria, az oroszokat semmi nem akadályozza meg abban, hogy leigázzák a távol-keleti szigetországot. Az 1904-1905-ös japán-orosz háborút lezáró portsmouthi béke értelmében Oroszország kivonult Mandzsúriából, lemondott Szahalin déli részéről és Port Arthurról, Korea pedig Japán befolyása alá kerül. Ezzel az a felemás helyzet alakult ki, hogy a mandzsúriai terület elvileg kínai fennhatóság alatt volt, amit japán politikai és gazdasági koncessziók sora szabdalt.
Ebben a közegben jutott hatalomra a Csang-család. Csang Hszüeliangnek apja, Csang Zuolin kövezte ki az utat. Az idősebbik Csang a kínai hadúr - nyugati értelemben vett - archetípusa volt: írástudatlan, ópiumfüggő, aki semmilyen ideológiában nem hisz, csak a saját előmenetelét tartja szem előtt. Csang kihasználta az 1911-es kínai forradalom okozta hatalmi vákuumot, az általa összetrombitált seregével meghódította Mandzsúriát és Kína északi részét, mindezt japán titkos segítségével. A császárság kellemetlen szövetségest talált Csang Zuolin személyében, aki úgy váltott gyakorta taktikát, hogy arról nem értesítette a japánokat. A szövetség olyannyira terhessé vált, hogy a japánok 1928-ban merényletben végeztek vele.
Reformer és stratéga Apja halála után Csang Hszüeliang vette át hatalmát, de előbb még meg kellett harcolnia érte Zuolin katonai parancsnokával, Jang Jütinggel. Mandzsúria ekkor több sebből is vérzett: ugyan a terület kiapadhatatlan forrása volt a különféle ásványkincseknek, de a szüntelen háborúskodás miatt komoly politikai és pénzügyi krízisbe süppedt. Az alattvalók úgy fizették az egyre magasabb, már-már elviselhetetlen mértékű adókat, hogy abból semmilyen fejlődést nem láttak viszont, a riválisok oldaláról pedig folyamatos veszély leselkedett a fiatal katonára.
Csang nem követte apja politikáját, aki megrögzött antikommunista volt, s még Szun Jat-cen nacionalista pártjáról is azt állította, hogy az egy vörös szervezet. Csang szimpatizált a nacionalista eszmékkel; modern katonai nevelésben részesült, az akadémián alkalma nyílt megismerkedni a szocializmussal és szociáldarwinizmussal is. Hatalomra kerülésekor hitet tett a Csang Kaj-sekkel való szövetségkötés mellett, de mikor erre sor került, kijelentette: nem enged beleszólást Mandzsúria ügyeinek intézésébe, s nem engedi, hogy a nankingi kormányzat a fejére nőjön. Csang bátor volt, de volt is mire alapozni magabiztosságát: ő volt ugyanis az északkeleti hadsereg, Kína második legnagyobb haderejének parancsnoka.
Csang egyszerre volt reformer és nagy stratéga. Szívügye volt az iparosítás, a kereskedelem és az oktatás. Karcsúsítani akarta a hadsereget, megreformálni az oktatást az általános iskoláktól kezdve az egyetemi képzésig, s egységesíteni a Mandzsúriában forgalomban levő külföldi pénzeket. Csang kísérleteit hátráltatta a köztársaság (1911-1949) veleszületett betegsége: a kiépítetlen intézmények, valamint a Japán elleni háború (1937-1945) okozta sokk. Csang a kommunista történészek leegyszerűsítő narratívájának lett az áldozata, ugyanúgy 'hadúrnak' nevezték, ahogyan a többi, világos és megvalósítható célokat felmutatni képtelen 'kiskirályt'. Csang Hszüeliang azonban az a regionális katonai vezető volt, akinek sokat köszönhettek a modern Kína megteremtéséért küzdő politikai vezetők.
Csang Hszüeliang és Csang Kaj-sek viaszszobra
Az első konfliktus - leszámítva a Jang Jütinggel vívott hatalmi harcot, ami a rivális meggyilkolásával végződött - a Szovjetunióval adódott. Oroszország gyarmati jogaira hivatkozva épített vasútvonalat Mandzsúria északi részén még a 19. század végén, aminek joga a Szovjetunióra szállt. Az idősebbik Csang semmilyen kommunista kötődésű érdekeltséget nem tűrt meg fennhatósága alatt, de még utódja alatt is úgy tűnt, hogy hamarosan elvonulnak a sötét fellegek Mandzsúria égboltja felett. 1929-ben Csang arra eszmélt, hogy Moszkva a vasutat használja a kommunista ideológia terjesztéséhez. Még ebben az évben kínai katonák körülvették a harbini szovjet konzulátus épületét, s letartóztattak 39 diplomatát, azon az alapon, hogy azok illegális módon terjesztik a kommunista tanokat. A 'túszdráma' egészen júliusig húzódott.
A Szovjetunió sehogy se tudott jól kijönni a konfliktusból: úgy kellett volna megőriznie mandzsúriai érdekeltségét, hogy közben nem kelti annak a látszatát, hogy ugyanúgy - 'imperialisták' módjára - viselkedik, mint a korábbi megszálló hatalmak. Ez volt az első olyan konfliktus, ahol a légi támadások komoly szerepet kaptak. 1929. szeptember 9-én a szovjet repülők lebombázták a suifenhe-i állomást, száz ember halálát okozva, míg novemberben egy nap alatt mintegy kétezer kínai lelte halálát. Csang olyan háborúba kergette bele magát, amelyről tudta, hogy nem nyerheti meg ? hiába rendelkezett nagy és modern hadsereggel. A konfliktus decemberben, a Szibériával megkötött békével zárult le, amely megerősítette a szovjetek jogát a vasutak ellenőrzése felett.
Ezzel magyarázható az is, hogy Csang miért adta át gyakorlatilag feltartott kézzel Mandzsúriát Japánnak. 1931-ben a mukdeni incidenst követően a japán Kvantung-hadsereg megszállta a területet. 1932-ben létrehozták saját bábállamukat, Mandzsukuót, amelynek élére az utolsó kínai császárt, Pu-Jit állították. Csang teljesen szakított Csang Kaj-sekkel, kapcsolatuk pedig annyira elfajult, hogy a parancsnok elraboltatta a nacionalista vezetőt. Csang Kaj-sek szívét a Japán elleni háború által a nacionalistákra és a kommunistákra kényszerített átmeneti szövetség sem lágyította meg: bebörtönözte Csangot, aki évtizedeken át Tajvanon élt házi őrizetben. 1990-ben szabadult, utolsó éveit Hawaiion töltötte. 2001-ben, százéves korában hunyt el, de politikai értelemben akkor már 64 év óta halott volt.
