Két hónappal a felszabadító háború befejezése után a négy szövetséges, és Franciaország delegációi Párizsban aláírták a békeszerződést. Az összesen 33 pontból álló okmány a következő intézkedéseket tartalmazza:
- Franciaország megmarad 1792. évi határai között úgy, hogy korábbi határterületeit, a Savoyában, Elzászban, illetve a Saar-vidéken található enklávéit, valamint a pápai Avignont megtarthatja;
- Nagy-Britannia megkapja Máltát;
- Néhány kivételtől eltekintve Nagy-Britannia visszaadja Franciaországnak gyarmatait Afrikában, Ázsiában és Amerikában;
- Az érintett területek lakosait korábbi politikai magatartásuk miatt hátrányos megkülönböztetés nem érheti; a kivándorlás szabadságát hat évre biztosítani kell;
- A rajnai hajózás szabadságát nemzetközileg biztosítják;
- Az aláírók kölcsönösen lemondanak minden olyan anyagi követelésről, melyek 1792 óta a háborúból és a napóleoni uralomból származhatnak;
- A szerződő felek kötelezik magukat, hogy teljhatalmú követeket küldenek a bécsi kongresszusra, ahol a további részletekről tanácskoznak.
A porosz kormány visszaszállíttatja Berlinbe a Brandenburgi kapu - Napóleon által elrabolt - négyesfogatát (Quadriga). A Franciaország szempontjából mérsékelt béke-megállapodást Németországban felháborodással, elutasítóan fogadják.
