Franciaországban minimális (1 fős) többséggel kikiáltják a III. Köztársaságot. Első elnöke Marie Edme Patrice Maurice de MacMahon marsall, Magenta hercege lesz. A francia nemzetgyűlés konzervatív monarchista beállítottságú többsége már 1873. V. 24-én elnökké választotta, a monarchia restaurálásának feladatát bízva rá. MacMahon, aki a forradalmi kommün felkelését 1871-ben brutálisan leverte, megfelelőnek látszott a feladatra. Mivel azonban Henri Charles Ferdinand Marie Dieudonnée von Chambord gróf, a Bourbonok utolsó trónkövetelője (X. Károly unokája) megtagadta a trikolór elismerését és a monarchista párton belül sem volt egység Franciaország jövőjét illetően, MacMahon kudarcot vallott. Franciaország köztársaság lett. Mindazonáltal az alkotmány igen széles jogkört biztosít az elnöknek. A törvényhozó hatalom a képviselőházból, melynek tagjait az általános választójog alapján választják, és a szenátusból áll. Ez a nemzetgyűlés választja a köztársaság elnökét (a végrehajtó hatalom legfőbb irányítóját) 7 évre. Ezenkívül a nemzetgyűlés ellenőrzi a minisztériumokat és hatásköre kiterjed az alkotmány megváltoztatására is. Mivel a nemzetgyűlésen belül nem alakultak ki egyértelmű programmal rendelkező pártok, a többség gyakran változik, ami instabillá teszi a kormányok helyzetét. A III. Köztársaság külföldön egyértelmű tekintélynek örvend.
