A Pannon Filharmonikusok a komolyzene területén a minőség garanciájával vívta ki magának a közönség elismerését. Legyen az barokk, klasszikus, kortárs, opera vagy crossover, a zenei hangzás az elsődleges. A pécsi otthonában rendszeresen műfaji kalandozásokban elmerülő együttes idén első alkalommal Budapesten is bemutatja legújabb unikális zenei anyagát.
„Szving-energiarobbanás tanúi lehettünk” – fogalmazott a közönség egy tagja, és valóban együtt hullámzott és dúdolt a hallgatóság az énekesekkel.
Vass András, a zenekar állandó karmestere számos nagyzenekari hangszereléssel büszkélkedhet, melyek széles zenei stílusérzékről árulkodnak: Schubert vonósnégyesének nagyzenekari átiratától az ABBA-slágerek formabontó feldolgozásáig hallhatjuk korábbi munkáit.
Frank Sinatra, azaz „A Hang” zenéje egy egész korszak lenyomata és egy életérzés lett, amelynek sikerét és létjogosultságát a mai modern feldolgozások és lemezeladások, a közönség kitartó érdeklődése és szeretete kíséri és igazolja. A szving ritmusos lüktetése azonnal magával ragad, erős zenei tradíciókkal rendelkezik és hogy mennyire szórakoztató ma is, mi sem bizonyítja jobban, hogy tömegeket mozgat meg.
Azoknak, akik más minőségre vágynak, hangversenyteremben élvezhetik kedvenc zenei stílusukat, hiszen a Pannon Filharmonikusok a Müpa Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermébe varázsolja be a szving zenéjét és hatalmas életenergiáját április 19-én.
Természetesen mesteri csavarral: szimfonikus hangszerelésben kitűnő énekesekkel.
A Pannon Filharmonikusok alapos mérlegelés után kezdett bele a Frank Sinatra életmű feldolgozásába és színpadra állításába. A pécsi közönség előtt hosszú várólistás, teltházas, elképesztő ovációt és szakmai visszhangot kiváltó két estjén a leghíresebb dalok, így például a New York, New York című világsláger tudtak meglepően új, mai modern hangon, átütő erővel, ugyanakkor stílushűen, minőségien megszólalni a szimfonikus hangzásban.
A Kodály Központ hangversenytermében, februárban elhangzott teltházas koncertek sikere egyértelműen megmutatta és visszaigazolta, hogy a műfaj kiváló képviselőivel és egy magas szinten működő szimfonikus zenekarral a műfajt új dimenzióba lehet emelni.
A siker persze nem csoda, ha olyan dalok csendülnek fel, mint a Have You Met Miss Jones?, a Mack the Knife (ki ne ismerné a „Bicska Maxi-dalt”), vagy a líraian szép világhírű Autumn Leaves, azaz Kozma József Hulló levelek című dala. Fly Me to the Moon, My Funny Valentine, My Way, Moon River, All of Me… hogy csak párat ragadjunk ki az est műsorából. Vass András karmester közlése alapján tudjuk, hogy csak a Cry Me a River című dal méltó feldolgozása közel egy hónap munkát igényelt.
Magyarországon egy egész „alternatív” nemzedék hitvallása volt, hogy a rock'n'roll az nem egy tánc, hanem egy életstílus. Nem egy tánc, hanem egy életforma. Lázadás, ellenszegülés, szabadság. Ugyanakkor talán kevesen voltak tisztában azzal, hogy a rock and roll bölcsőjét az 30-as és 40-es évek Amerikájában virágkorát élő boogie woogie zenei irányzat, a szvingalapú tánc és életérzés ringatta. A szvingkorszak több szempontból is különleges szelete a jazz történetének, a műfaj ekkor vált a szélesebb közönség számára is ismertté. Frank Sinatra zenei hagyatéka és a swing életérzés, egy egész korszak mementója, máig ható erővel. Könnyed, ha hallgatjuk, minőségi megszólaltatása, pláne szimfonikus zenekarra hangszerelve azonban nem könnyű feladat. A pécsi együttes számára a különböző zenei műfajokban szerzett több éves jártasság, az ABBA- és a Barbra Streisand-életmű feldolgozása, szimfonikus hangszerelése és előadása adta azt a szakmai alapot, amelyek tudásából építkezett ez a zenei projekt.
Ez esetben közel egyéves előkészítés, majdnem ötszáz óra hangszerelési munka előzte meg a véglegesen kialakult hangzásvilágot. Vass András állandó karmester hangszerelte ez alkalommal is azt 19 dalt, amely a Müpában is felcsendül, többek között a bigband- és beatszekció, valamint a szimfonikus zenekar hangzásvilágának minél ideálisabb egybedolgozását tűzte ki célul. A műfajban megszokott Sinatra-medley Alpár Balázs munkáját dicséri.
Precíz stílusismeret, hosszas kutatómunka, valamint a bigbandformáció, a korabeli kották, a bigbandpartitúrák megismerése, a szving műfajának alapos feltárása előzte meg a produkciót.
Nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy a véglegesen kialakult műsor, a dalok sorrendje, a koncert hullámzása tökéletesen közönségbarát legyen, egyben megfeleljen magas zeneszakmai követelményeknek. A hangszerelés a megfelelő hangszercsoportok adottságait, és képességeit maximálisan kiaknázza, az akusztikai hangkép a két előadás a Kodály Központ tökéletes terében már jól bizonyított.
A Pannon Filharmonikusok kiváló, visszatérő vendégművészekkel egészült ki, a beatszekció mellett öt szaxofonművészből álló szaxofonsorral, zongorával, valamint a zenekari – ez esetben igen hangsúlyos – rézfúvós szekcióval. A vendégművészek szakmai tudásukkal tökéletesen tudnak belesimulni a szimfonikus hangzásba, alkalmazkodnak az adott tér adottságaihoz és a hangtechnikai követelményekhez.
Veres Mónika Nika és Magyar Bálint személyében két olyan művésszel szövetkeztek, akik már bizonyítottak abban a speciális munkafolyamatban, amit egy szimfonikus zenekarral való precíz együttműködés igényel. Hangi adottságaik és színpadi jelenlétük azt a magas minőséget támogatja, amellyel a produkciót felvázolták, megtervezték. Első ízben dolgoztak együtt Farkas Gábriellel, akinek a műfajban való létezése, a színpadon való minden megnyilvánulása önazonos, hangja a ráosztott dalokban „testhez álló”.
Illényi Péter nem pusztán a koncert kiváló karmestere, hiszen hangmérnökként és a nemzetközi filmzenei szcéna egyik elismert szakembereként a komplett produkció előkészítésében is segédkezett, a teljes hangzás gondos gazdája, ő nem csupán az estek levezénylője.
Egy páratlan, magas minőségű show részese lehet a közönség a Müpában, ahol a különleges szimfonikus szving muzsikáját, hangulatát szinte újabb szólamként egészíti ki a fény, a látvány.
Nyitókép forrása: PFZ
