Frenák Pál Társulat: InTimE

InTimE. Mindössze két szótag, megannyi jelentés és egy látványos, elgondolkodtató koreográfia Frenák Páltól és kiváló táncosaitól. A társulat decemberben bemutatott darabja határozott kontúrokkal és erős kontrasztokkal játszik: a vörös rózsákkal teleszórt tiszta fehér táncteret koromsötét falak keretezik. Ebben a térben találkoznak, fonódnak össze vagy épp taszítják el egymást a kapcsolatok hálójába gabalyodott botladozó, csábító, vágyakozó és vergődő figurák. A vörös kanapé mellett, körül, mögött.

Az InTimE-ot a múlt augusztusi Pannonhalmi Művészeti Fesztiválon láthatta legelőször a nagyközönség, akkor még munkabemutató formájában. A darab egy alkotói folyamat szerves részeként jött létre: a tavalyi Instinct kapcsolatnélkülisége után Frenák Pál egyedi táncszínháza most a szövevényes és bonyolult viszonyaink mögött rejlő érzelmek világába enged bepillantást.

A színpadon öt táncos, aki hol kívülről, távolról, mozdulatlanul és idegenként szemléli a többiek küzdelmét, hol pedig maga is aktív szereplőként vergődik az emberi viszonyok hálójában. Csakhogy mind a kívülállás látszólagos biztonságához, mind pedig saját kétségbeesett bizonytalanságuk feloldásához szükségük van a másikra. Hogyan válhat (válhat-e egyáltalán) valóságossá számukra a másik? Maradhat-e mindörökre beteljesületlen az iránta való vágy?

Frenák Pál koreográfust régóta foglalkoztatja, hogy a hazugság és a megalkuvás milyen mértékben szövi át az életünket, a testünkhöz fűződő viszonyunkat. A robbanás pedig ezek szerint nem más, mint az a pillanat, amikor a test már nem tud, nem hajlandó tovább hazudni, mert nem hajlandó elpusztítani önmagát. De mi következik a test igazságából? És van-e a léleknek külön igazsága?

Az előadás Jeszenszky Endre emlékére született.

"Az InTimE testbeállításai bizonyos pillanataiban hasonlítanak a fin-de-si?cle antikvitáskultuszának fényképeihez - ott egy fellelhető múlt, itt pedig egy kilátástalan jövő szimbólumai." (Mestyán Ádám, kultura.hu)

"(...) minden pillanat az enyészet fényében lesz különleges. (...) Ezt a rettenetet ilyen őszintén, de mégis ennyi szívszorító tapintatba, szépségbe becsomagolva csak Frenák képes közvetíteni." (Tóth Ágnes Veronika, revizoronline.hu)

"Ezerarcú himnusz a testi szerelemről és az érzékek tobzódásáról; az érzékiség minden kétes tetszelgéstől és közönségességtől mentes megjelenítésének szép példája." (Raphaël de Gubernatis, nouvelobs.com)

"Ebben az etűdben a koreográfia minden egyes mozdulata gyönyörűen példázza a vágyódást, az akarást, és mindazt, hogy a test meddig is képes a vágy színlelésére. (...) A zörejek, a hangfoszlányok, az elektronikus zene és a hideg, acélos, kontúros fények képzőművészeti alkotássá varázsolták a színpadi pillanatokat." (Makrai Sonja, Magyar Nemzet Online)

Koreográfus: Frenák Pál
Táncosok:
Fekete Zoltán, Jantner Emese, Kolozsi Viktória, Lisa Kostur, Nelson Reguera, Czéh Balázs
Zene: Gergely Attila
Fény: Marton János
Hang: Hajas Attila
Díszlet & maszk: Majoros Gyula
Jelmez: Szabó Gergely
Színpad:
Molnár Péter, Ferenczi László