A 2008. decemberi bemutató óta töretlenül hódít Frenák Pál látványos előadása. Ismét két este, részben új szereposztással.
2010. szeptember 16-17. 20.00
Határozott kontúrok, erős kontrasztok: a vörös rózsákkal teleszórt tiszta fehér táncszőnyeget koromsötét falak keretezik. Ebben a térben találkoznak, fonódnak össze vagy épp taszítják el egymást a kapcsolatok hálójába gabalyodott botladozó, csábító, vágyakozó és vergődő figurák. Frenák koreográfusi világának visszatérő motívumai ? vonzások és választások ? a vörös kanapé mellett, mögött, körül.
?Az InTime-t úgy nézzük, mintha először találkoznánk Frenák-művel. Csupa meglepetés. Erős hatás. A kivitelezés könnyed eleganciája. Az arányok megkapó, tökéletesség érzetét keltő harmóniája. Az erotika szégyentelen vadsága és klasszikus előkelősége. A meztelenség kiszolgáltatottság helyett méltóságot sugároz. Magától értetődő önmaga vállalását az előadók részéről. A nézőben pedig gyönyörűséget kelt a műtárggyá változtatott test szépsége.? (MGP, nol.hu)
?Frenák nem szépeleg, nem gügyög, nem hazudik. Az InTime minden vadromantikus álca ellenére az időbe vetettség tragikus tapasztalatával szembesít: ölelni azért kell, mert halandók vagyunk. (?) minden pillanat az enyészet fényében lesz különleges. (?) Ezt a rettenetet ilyen őszintén, de mégis ennyi szívszorító tapintatba, szépségbe becsomagolva csak Frenák képes közvetíteni.? (Tóth Ágnes Veronika, revizoronline.hu)
?Micsoda érzékiség, micsoda erotikus töltet!", írja lelkesen a Nouvel Observateur hasábjain Odile Benyahia-Kouider és Raphaël de Gubernatis, majd így folytatják: "Művészileg mindez mégsem érne sokat, ha a rendkívül pontosan kigondolt, strukturált koreográfia, mely állandó veszélynek teszi ki a határait feszegető testet, nem szolgálná az InTimE lényegét jelentő, gesztusokban kifejezésre jutó értelmet."
?Az InTimE testbeállításai bizonyos pillanataiban hasonlítanak a fin-de-si?cle antikvitáskultuszának fényképeihez ? ott egy fellelhető múlt, itt pedig egy kilátástalan jövő szimbólumai.? (Mestyán Ádám, kultura.hu)
?Ezerarcú himnusz a testi szerelemről és az érzékek tobzódásáról; az érzékiség minden kétes tetszelgéstől és közönségességtől mentes megjelenítésének szép példája.? (Raphaël de Gubernatis, nouvelobs.com).
?Ebben az etűdben a koreográfia minden egyes mozdulata gyönyörűen példázza a vágyódást, az akarást, és mindazt, hogy a test meddig is képes a vágy színlelésére. (?) A zörejek, a hangfoszlányok, az elektronikus zene és a hideg, acélos, kontúros fények képzőművészeti alkotássá varázsolták a színpadi pillanatokat.? (Makrai Sonja, Magyar Nemzet Online)
Jegyár: 2200 Ft, diákjegy 1700 Ft, a Trafó bérlet-érvényes!
Koreográfus/Choreographer: Frenák Pál
Táncosok/Dancers: Holoda Péter, Jantner Emese, Marie-Julie DEBEAULIEU, Major László, Nelson Reguera, Simet Jessica
Zene/Music: Gergely Attila
Fény/Lighting: Marton János
Hang/Sound: Hajas Attila
Díszlet & maszk/Design and make-up: Majoros Gyula
Jelmez/Costumes: Szabó Gergely
Színpad/Stage: Molnár Péter
Támogatók / With the support of: OKM, NKA
