A Comói-tótól Kolumbiáig, Thaiföldtől a Kodály köröndig Varró Zoltán designer világszínvonalú belsőépítészeti projekteken dolgozik, de élete is csaknem olyan mesés, mint a terek, amiket tervez.

Talán nem okozott akkora sokkot, mint szeptember 11. vagy Ukrajna megtámadása, de azért a Kodály körönd ikonikus épületének leégése is mindannyiunkban élénken megmaradt. A 2014 nyarán bekövetkezett tűzben a teljes tető megsemmisült, a ház szinte teljesen lakhatatlanná vált. Hosszú évekig tetszhalálban, ideiglenes tetővel lefedve várta, hogy valami történjen, míg végül egy azeri befektető, Mamedov Nizami szeretett bele a házba, aki a teljes harmadik emelet és tetőtér, valamint több, a ház egyéb szintjein lévő lakások megvásárlásával vállalta, hogy az egész épületet kívül-belül megújítja, kerül, amibe kerül.

Pozitív mese – így értékeli  a végkifejletet Varró Zoltán designer, aki nemcsak a lakások kialakításáért, hanem a ház belső részeinek felújításáért és a kertekért is felelt. 2020-ban csatlakozott a projekthez, akkor már folyt az építkezés. Az eredeti tervek szerint alapfelszereltségű lakások kerültek volna kialakításra, de Zoltán szerint ez az egyedülálló épület többre hivatott: „Meggyőztem a befektetőt, hogy ez a ház sokkal többet érdemel, és neki is nagyobb értéknövekedést jelent a minőségi felújítás. Beléptem a képbe, és kétmilliárd forinttal megemelkedett az építkezés költsége.” A beruházót a Podmaniczky utcában található ötcsillagos, díjnyertes, egykori szabadkőműves székházból átalakított Mystery Hotel Budapest győzte meg minden kétséget kizáróan, amelynek szintén Zoltán volt a tervezője.

A hatalmas, több tízezer négyzetméteres, négy utcára – Andrássy út, Kodály körönd, Szív utca és Felsőerdősor utca – néző házban 106 lakás van, ebből 44 az új. Még nem sokan laknak benne: egy-két lakó a katasztrófa idején is kitartott, mások befektetésként vettek lakásokat. A beruházó a lakásait néhány kivételtől eltekintve bérbeadásra szánja, ezekben még folynak a végső simítások.

A ház külső homlokzata teljesen visszanyerte eredeti formáját, az utcafrontról így semmi változtatás nem látszik. A házba belépve viszont már sok minden új. A korábban kihasználatlan udvarokban most öt kertet alakítottak ki, az egyikbe még pálmák is kerültek, de van itt tóval ellátott Angolkert is. A legelső, Reneszánsz kertből felnézve rögtön látszik a modern ráépítés, ami viszont nem nyomasztó, elegánsan alkalmazkodik a gyönyörűen felújított, régi részekhez. A harmadik emeleten exkluzív, nagy méretű, klasszikus berendezésű lakásokat alakítottak ki, felettük vannak a belső kétszintes, szintén nagy méretű penthouse jellegű lakások. Ezeket az itthoni viszonyok között szokatlan módon úgy tervezték át, hogy a hálószobák a bejárat mellett találhatóak, míg a felső szinteken kaptak helyet a nappaliból, konyhából, étkezőből álló közösségi részek. Több oka is volt az emeletcserének: így a napközben használt életterek nagy, földig érő ablakokat kaphattak a belső udvar felé, valamint a fenti szintről kényelmesebben elérhetőek a tetőteraszok.

Amikről egészen elképesztő a 360 fokos kilátás: egészen a Parlamentig, Várig el lehet látni, de a ház tornyai, fantasztikus, osztott kéményei is alapos szemlélődésre késztetnek. Nem véletlen, hogy Zoltán szintén ebben a házban alakította ki saját lakását és tervezőirodáját. Az igényesen felújított épület által nyújtott luxus itt még nem ér véget: 24 órás portaszolgálat fogja fogadni a lakókat, egy rendezvényekre alkalmas különterem és spa is lesz, illetve egy kávézó is megnyílik majd az Angolkert mellett, ami a Kodály Körönd felől bárki számára látogatható lesz.

Nyilván kevesen engedhetik majd meg maguknak, hogy ebben a házban béreljenek lakást. Ettől függetlenül Zoltán úgy tartja, hogy egy csipetnyi luxus mindenkinek jár, akár egy negyven négyzetméteres, szűk garzonban is. Már gyerekként, a fürdőszoba nélküli szoba-konyhás lakásukban is arról álmodozott, hogy hogyan nyitná össze a szomszéd lakással, milyen függönyökkel, bútorokkal, fényekkel tenné lakályosabbá és látványossá. Jó kézügyességű gyerekként már ekkor is kastélyokat, kúriákat rajzolgatott, nem véletlen, hogy első gondolata a képzőművészeti volt. Mégsem oda jelentkezett, hanem hídépítő mérnöknek. És bár elmondása szerint soha nem volt jó viszonyban a számokkal, az ott megszerzett arányérzékét azóta is jól tudja hasznosítani.

Mindössze tizenhat éves volt, amikor az első fizetős munkáját megkapta: egy baráti családnak segített lakásuk otthonosabbá tételében. Ugyan volt egy-két kisebb kitekintés a pályáján – bútorboltot nyitott, lakberendező műsort vezetett az RTL-en, díszleteket tervezett, Rúzsa Magdi-koncertet és videóklipeket rendezett –, de végső soron mindig az esztétikus terek létrehozása izgatta. Mivel minden ember, minden megrendelői igény más, neki az a dolga, hogy kitalálja, hogy a másik milyen térben fogja a legjobban érezni magát, mi adja leginkább vissza a hozzá passzoló hangulatot. Sokszor nem is ennek kitalálását tartja a legnehezebb feladatnak, hanem hogy meggyőzze a másik felet az igazáról.

Elmondása szerint soha nem lehetett skatulyákba szorítani, nem követett divatokat sem, egyaránt szívesen tervez modern tereket, műemléki felújítást, vagy akár art decót is. Mégis van egy rá jellemző hangulat a dús textilekkel, az exkluzív anyaghasználattal, a merészen adagolt színekkel, a pazar csillárokkal. A magánlakások, családi házak mellett olyan nagyvonalú tereket is tervezett már, mint a korábban említett Mystery Hotel Budapest, az Aria Hotel Budapest by Library Hotel Collection, a Mamaison Chain Bridge, a tatai Platán, a korábbi Onyx vagy a Gerbeaud.

Ami szokatlan, hogy soha nem pályázott egyik munkájára sem, mindig őt keresték meg, egyik felkérés hozta a másikat. Jelenleg is ötven projektje fut párhuzamosan a varrodesign hatfős csapatának, három földrészen. Nemrégiben adták át a C Villa Hotelt Thaiföldön, Koh Samuin, és nagyban folyik egy ikonikus olasz szálloda, a Hotel Grand Milano Brunate felújítása is a Comói-tónál, amely teljesen új koncepciót, nevet is kap (Nuvole Garden Hotel – Lake Como Brunate néven fog megnyitni 2024 tavaszán). Tavaly szeptemberben pedig a Cannes-i kikötőben, egy yachtbemutatón az első, általa berendezett hajót is kiállították.

De még ezeknél is nagyobb lépés a kolumbiai Sofitel Santa Clara Hotel felújítása. A világ második legnagyobb hotelláncához, az Accorhoz tartozó Sofitel Legend kategóriás tagja (ebből összesen hat van a világon) egy 1621-ben épült egykori kolostorban kapott helyett. Először csak a szobák felújítására kértek tőle terveket, amik aztán annyira megtetszettek a tulajdonosoknak, hogy az egész épület közösségi tereinek átalakításával is megbízták. A felújítás szakaszos lesz, mert már így is kilencven százalék feletti kihasználtsággal működik a hotel, ezért a teljes bezárás nem opció. Ez a munka azért is lesz nagy logisztikai feladat, mert mindent előre le kell gyártatni, majd konténerekben, hajóval odaszállítani és beépíteni. A Sofitel Legend Santa Clara várhatóan 2025-re fogja elnyerni végső formáját.


65818c9cab82089a69f92a80.jpg
Forrás: Varrodesign / Sofitel Santa Clara – Skybar

Arra a kérdésemre, hogy van-e álomprojektje, Zoltán azt feleli, hogy arra a legbüszkébb, hogy már nem is tudja elképzelni, mi jöhet még. Szerinte az ember csak olyasmire tud vágyni, amit el is tud képzelni. De hogyan álmodozhatott volna arról, hogy egyszer majd a design hazájában, Olaszországban dolgozhat az egyik legnagyobb presztízsű szállodán, vagy Kolumbiában egy négyszáz éves műemléken? Ahogy a Kodály köröndi megbízásra sem számított. Ezek után tényleg bármi jöhet még.

Fotók: Hartyányi Norbert / Kultúra.hu