A kéményseprőipar történetével folytatódik a Somogyi-könyvtár és a Csongrád Megyei Kereskedelmi és Iparkamara közös szakmatörténeti tárlatsorozata, a Mesterségek dicsérete.
A kiállítás-sorozatot éppen tíz évvel ezelőtt indította útjára a Somogyi-könyvtár és a Csongrád Megyei Kereskedelmi és Iparkamara. Az elmúlt évtizedben többek között a cipészek, a borbélyok, a szabók és a takácsok mesterségének titkaiba avatta be az érdeklődőket egy-egy tárlat.
A decemberben nyílt, Füstfaragók, koromlovagok, kéményseprők című kiállításon nemcsak a sok száz éves múlttal bíró mesterség írott emlékeit mutatják be, hanem a szakma műveléséhez szükséges korabeli tárgyakat is megcsodálhatjuk.
Magyarországon a kéményseprő mesterség a középkor vége felé terjedt el, amikor az építkezés módja megváltozott, és megjelentek a téglából épített kémények. A középkor előtt a magyarok nomád életformát éltek, a vályogviskók kürtős kéményeit pedig nem kellett tisztogatni.
Az első kéményseprők Itáliából érkeztek hazánkba, a kéményseprés pedig gyorsan megbecsült és tisztes szakma lett.
A legendák szerint a régi világban a kéményseprő szíveslátásban részesült, családi barátnak számított, aki járta a falvakat, beszélgetett, és akit kikérdeztek: hol mi újság van, hozta-vitte a híreket.
Napjainkban – amikor a többség földgázzal fűt – sem szűnt meg a kéményseprők munkájának fontossága. Továbbra is elengedhetetlen, hogy a kémény mindig tiszta legyen, mivel az vezeti el az égéstermékeket, amelyek ha visszaáramlanak, füstmérgezést, sőt rosszabb esetben halált is okozhatnak.
A most megnyílt kiállításhoz a könyvtári dokumentumokat az Épületgépészeti Múzeum, a Fővárosi Kéményseprőipari Kft. és a Fővárosi Katasztrófavédelmi Igazgatóság által rendelkezésre bocsátott tárgyak egészítik ki.
A szöveg eredetileg a szeged.hu-n jelent meg.
Megosztás a Facebookon
Küldés messengeren
link
másolása
