Miként született az új, RGBW című lemezetek?
A magját ezúttal is a zenekar gitáros-dobos-billentyűsének, Szabó Lacinak köszönhetjük. Már 2022-től kezdve el-elhozta, megmutatta a zenekarnak a most megjelenő dalok demóit. Én találtam ki az énektémákat, majd Kolosi Peti Pít basszusgitáros-hangmérnökünk stúdiójában – a próbatermünkben – vettük fel a számokat. Pít producerelte és masterelte őket. Szokásunkhoz híven sokáig bütyköltük a lemezt, így a munkálatok ideje alatt sok minden történt velünk, mindannyian fejlődtünk az előzőhöz képest. Már azon az albumon is király dolgok jelentek meg, de arra még rányomta a bélyegét a Covid időszakában megélt bezártság és részemről a válás, így depisebb hangvételű lett.
Az első lemezünk dalait éppúgy, mint az újakat, magánéleti élmények ihlették, valamint minden olyasmi, ami a külvilágból érkezve megérintett minket. Így szó esik a lemezen a környezettudatosságról és az elfogadásról is – a lemez címadó dala, az RGBW ez utóbbi jegyében íródott. A két lemezünk munkálatai közti időszakban írtuk a Ruins és az Octopus Dance című dalainkat, így azokban még érezhető az első lemezt átjáró keserűség. A Ruinsban az infláció miatt szomorkodunk, a túlélés nehézségei miatt aggódunk, majd megnyugszunk, hogy mindenre létezik gyógyír.
Pít egy sebnyalogatós időszak utáni felállásomról írta az 1998 című dalt, és remélem, hogy a hozzám hasonló nehézségeket megélő hallgatók is erőt tudnak meríteni belőle. Érdemes talpra állni, mert király az élet, jó dolgokat lehet benne csinálni.
Miért az RGBW címet kapta az album?
Az RGBW mozaikszó: a red, a green, a blue és a white, azaz a piros, a zöld, a kék és a fehér színek kezdőbetűiből áll össze. Mindig szerettünk volna olyan, osztott képes lemezborítót, amelyen színekkel játszunk. A címadó dal szövegéről Pít elmondta, hogy egy vers ihletésére írta. Azon filozofál benne, hogy mégis mi értelme az előítéleteknek és a rasszizmusnak, ha a fehér bőrű embereknek is sok színük van? Például ha leégnek, vörös lesz a bőrük, ha pedig fáznak vagy rosszul érzik magukat, akkor sárgássá vagy falfehérré válik.
Miként tudtatok a dalok szerteágazó témái ellenére ennyire egységes és kiforrott hangzást kialakítani?
Jól egészítjük ki egymást a zenekar tagjaival, jól rezgünk együtt. Előfordul, hogy hónapokon át nem tartózkodunk egy légtérben, mégis szinkronban vagyunk. Mindenkinek megvan a maga feladata, jól szót értünk egymással, jókat tudunk beszélgetni. Ez utóbbinak akkor is nagy haszna volt, amikor Píttel meg tudtuk beszélni, hogy az Octopus Dance és a Ruins megírása után – amik nagyrészt én munkáim – átveszi tőlem a szövegírói feladatokat. Erre azért volt szükség, mert egyrészt úgy éreztem, hogy kiégtem, másrészt nagyban elvitte a fókuszom egy endometriózis-műtét, és az, hogy szuper párkapcsolatom lett. Emlékszem, épp Horvátországban voltunk a Szilárd Piano Projekttel koncertezni, amikor az esti, tengerparti filozofálgatásunk közben egyszer csak kaptam egy üzenetet.
Pít egy halom, általa írt dalszöveget küldött a zenekari Messenger-csoportunkba, mondván: ő nem vár tovább arra, hogy nekiálljak a megírásuknak. Laci egyből reagált, hogy szerinte nagyon jók. Pít a beszélgetéseinknek köszönhetően közelről ismer engem, így fergetegesen jól fel tudta venni az én nézőpontomat szövegírás közben. Még azt az élményt is beleszőtte az RGBW szövegébe, amikor a párom a műtétem után átjött nekem levest főzni. De a saját élményeiről is írt. A Fabricated Ecstasy című számban egy kellemetlenül alakult egyéjszakás kalandjáról, amihez sokan fognak tudnak kapcsolódni. Alig vártam, hogy hazautazzam, bemenjek a stúdióba, és felénekeljem a dalokat.
Hogyan tudtok együtt és egyénileg egyaránt kreatívak maradni?
Ha együtt vagyunk, akkor már önmagában egymás társasága segít bennünket kreatívabb állapotba kerülni. Például Pít elektronikusabbá tudja tenni Laci dalszerkezeteit. Előfordul, hogy ezzel a folyamattal nem tud leállni, így arra is volt példa, hogy egy dalból hét verziót készített, elég távol kerülve az első változattól. A közös élmények, utazások is jót tesznek a kreatív folyamatainknak. A közelmúltban két koncert között Erdélyben túráztunk. A békés erdők bejárása után egy tóparton heverésztünk, ahol új energiákkal töltődtünk fel. Szeretem a nyüzsgést, de időnként nagyon jólesik az elcsendesedés. Az egyedül történő utazás is nagyon inspirál – azt érzem az élményszerzés legjobb módjának. November 9-én tartjuk a lemezbemutató koncertünket Budapesten, a Három Hollóban, másnap reggel pedig fogom magam, és felülök a repülőre. Párizsba utazom, ott ünneplem a születésnapomat. Az utazás mellett a pilates az, ami mindig új lendületet ad, balanszban tart, és amiből erőt tudok meríteni.
A csend is támogatja a kreatív folyamataidat?
Igen. Azt szokták mondani, hogy a szünet is zene. Szükség van rá. Ahogy a negatív tapasztalatokra és a nehéz élethelyzetekre is az örömök mellett. Engem például kifejezetten inspirálnak a nehézségek. Sokkal több dalt írok a megterhelő időszakokban, mint akkor, amikor harmóniában vagyok. Az én dalszövegírói nézőpontomból nem mindig ideális az, ha minden teljesen ideális.
Miért angol nyelvű dalszövegeket írtok?
Belőlem ösztönösen ez jön. A kisgyerekkorom gyerek- és apám LGT-lemezeit leszámítva sokáig kizárólag angol nyelvű dalokat hallgattam. Az apukám lemezgyűjteményéből sorra húztam elő a Deep Purple-, a Black Sabbath-, a Led Zeppelin- és a Pink Floyd-albumokat. Ha találkozunk olyan szövegíróval, aki nagyszerűen rám tudja írni a magyar szöveget, és így tudok vele azonosulni, akkor belevágunk majd magyar nyelvű dalok készítésébe, addig viszont nem erőltetjük a dolgot.
Sok példát láttam arra, amikor egy angol nyelvű szövegeket író zenekar nagy lendülettel megérkezik, majd a külső nyomás hatására elkezdenek magyar nyelvű dalokat készíteni, és ennek hatására eltűnik a dalaikból az addig jelen lévő hangulat. Mi óvjuk ettől a zenénket.
A humor is része az alkotófolyamataitoknak?
Abszolút. Humor nélkül nemcsak alkotni nem lehet, élni se. Én a saját ügyetlenségeimen tudok a legjobbakat nevetni, és szerintem mindenkinek jót tesz, ha ehhez hasonló oldottsággal viszonyul magához. A zenekar többi tagja is így működik: humoros kis banda vagyunk. Pít a legmorcosabb mindannyiunk közt, de ő meg pont ettől vicces. Úgy haverkodtunk össze, hogy az egykori, River of Lust nevű zenekarom koncertje után odajött hozzám, és bár összességében tetszett neki a zenénk, beszólogatott. Megkértem, hogy ne legyen már ennyire bunkó – így kezdődött a barátságunk. Azóta megimádtuk egymást, és ma már a fejemben olvasva ír nekem dalszöveget.
Előfordult, hogy egy csongrádi összejövetelünk alkalmával kedvet kaptunk klipet csinálni egy olyan dalunkhoz, ami konkrétan még meg se volt írva. Mókás kis klip született, de utólag inkább leszedtük a YouTube-ról, mert több sebből vérzett. Bátran bele merjük vetni magunkat az alkotásba, amiből jó dolgok sülhetnek ki, de azt is belátjuk, hogy vannak olyan dalok, amiknek meg kell érniük.
Te milyen érési utat jársz be?
Már nem vagyok olyan „hűbelebalázs”, mint annak idején, a Megasztár után, amikor hakniról haknira jártunk a társasággal, és azt sem tudtuk, hol áll a fejünk. Én már akkoriban is az underground zenei világban mozogtam, de a tehetségkutató körüli hírverés elvonta erről a figyelmet. Kevesen tudják, hogy előbb voltam a Rockstar magazin címlapján, mint a Megasztár döntőjében. Ma azzal tartom magam balanszban, hogy többféle zenei műfajban tevékenykedem: rockosan zúzós és könnyedén jazzes hangzású zenekarban egyaránt. Emiatt sosem unatkozom, hiszen valamelyik zenekarban mindig történik valami. Az érés kapcsán még az jut eszembe, hogy mostanában visszatérnek az életembe a régi barátaim és a régi élethelyzetek. Egyfajta körforgást látok a magánéletemben és a munkásságomban is. Rengeteg behatás ért és ér, de ma már máshogy szemlélem a világot. Nyugodt vagyok. Ebben nagy szerepe van annak, hogy szerető emberek vesznek körül, akikben megbízhatok.
Miként tudsz aktívan, lendületesen alkotni, amikor nyugodt vagy?
A nyugodt élethelyzetekben is folyamatosan jár az agyam. Ötletelek, hogy mi mindent csinálhatnék. Amikor az egyik projektemnek a végére érünk – például megjelenik egy lemezünk, aminek a dalait már csak gyakorolni és előadni kell –, egy másik projektemmel épp dalokat írunk. A közelmúltban beléptem a Tulpa zenekarba, ahol most, az új YZZO-lemez megjelenése után épp új dalokon dolgozunk, és ráadásul magyar nyelvű szövegekkel is próbálkozunk. Hamarosan a Szilárd Piano Projekttel is lemezünk jelenik meg, amellyel határon túli turnékra indulunk. Tehát a nyugodt időszakokban sem dőlök hátra.
A produktivitásod fokozása érdekében miként tudsz igazán jelen lenni az „itt és most”-ban?
Fontos téma – ki tudja, meddig élhet az ember, ezért carpe diem módon igyekszem megélni a napokat. Szerintem ez annak hatására alakult ki bennem, hogy az anyukám fiatalon halt meg.
Optimista vagyok, a negatívumok mellett a pozitívumokat is igyekszem meglátni. Az éneklés mellett sok mindent szeretek, például enni és főzni, a konyhában kreatívkodni. Megélem a jelent, és közben elszórakoztatom magam.
Fotók: Hartyányi Norbert / Kultúra.hu
