A Nemzeti Galéria legutóbb 2004-ben szentelt kiállítást Gedő Ilka művészetének, a mostani, centenáriumi tárlat pedig az alkotó gyermekei által az MNG-nek ajándékozott grafikákból válogat. Kolozsváry Marianna kurátor elmondta: az 1921-ben született Gedő Ilka páratlan, sehová nem kapcsolható alak a magyar képzőművészetben,
a kiállítás anyaga pedig jól bemutatja grafikai munkásságának minden szeletét.
Gedő Ilka gyerekkorától kezdve rajzolt, majd 1944-ben érett igazán művésszé, amikor családjával gettóba kényszerítették. Az alkotást itt is folytatta egyfajta terápiaként, „a létezés bizonyítékaként”, gettórajzai finom eszközökkel is pontosan érzékeltetik az átélt borzalmakat.
A művész sorozatokban gondolkodott, legfontosabb témájaként önarcképeit tartják számon.
Valószínűleg egyedülálló a gettóban készített önarcképsorozata, az önportrék papírra vetésével azonban a következő években sem hagyott fel. Szinte önkínzó módon tért vissza újra meg újra az önarcképekhez, noha ezeken a rajzokon az arc általában szinte mellékes, inkább hangulatokat, benyomásokat rögzít – mondta el Kolozsváry Marianna.
A fiatal művészre nagy hatással volt Szabó Lajos köre,
amelyben egyfajta szellemi otthonra talált, rövidesen azonban az itt zajló művészetelméleti viták ahhoz vezettek, hogy tizenhat évre felhagyott az alkotással. Utolsó kísérletei az 1940-es évek végén asztalrajzai voltak, ezekkel a grafikákkal tette meg az első lépéseket az absztrakció felé vezető úton. Később 1964-ben, váratlanul kezdett újra alkotni: először ismerőseiről készített absztrakt karikatúrákat, amelyek általában egy-egy motívumot ragadtak meg és nagyítottak ki az ábrázolt alak személyiségéből.
A kamaratárlat felvillantja a Gedő Ilka számára fontos kertábrázolásokat, majd a művész egyedülálló színmintáiból mutat be válogatást.
Ezeken a papír- és vászondarabokon hosszas kísérletezéssel próbálta ki a festményein alkalmazott színvariációkat, a színek egymáshoz való viszonyát. Ezeket a mintákat rendszerezve gyűjtötte, és nevet is adott nekik (Derűs, Pukkasztó, Szívszaggató stb.).
A csaknem félszáz grafikát felvonultató kiállítás szeptember 26-ig látogatható a Magyar Nemzeti Galéria C épületében.
Nyitókép: MTI/Bruzák Noémi
