Simkó Beatrix koreográfus munkáiban olyan aktuális kérdésekhez nyúl, amelyek szerves részei életünknek, mégsem foglalkozunk eleget velük. Ezúttal azt vizsgálta, hogy falat emel-e idősek és fiatalok közé az öregedés vagy az, hogy másként nőttünk fel, mint a nagyszüleink. Beatrix majd három éve foglalkozik ezzel a kérdéskörrel, az öregedés színpadi alkalmazásának témájában végzett egy kutatást, mely a Hamburgi Egyetemre írt szakdolgozatának szolgált alapjául. Az eredmény most művészeti formát öltött, és lehetőséget ad arra, hogy feltérképezzük a köztünk lévő hasonlóságokat és különbségeket.
Több generációba tartozó előadókkal – Kasza Polett, Kiss Eszter, Krámer György, Takács Katalin, Váth Máté – dolgozott a koreográfus a próbafolyamat során, akikkel a fenti kérdéseket a mozgás, a színház és a humor nyelvén dolgozzák fel. Ezeket rendezte, koreografálta Simkó Beatrix egy olyan egésszé, ami átélhetővé teszi, hogyan találhatnak utat egymáshoz az eltérő korok szülöttei.
Simkó Beatrix tanulmányait a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen a média, a Hamburgi Egyetemen pedig a performansz területein folytatta. Ehhez mérten előadásaiban nemcsak a tánc, de a társművészetek eszközeit is előszeretettel használja. Több mint tíz éve aktív szereplője a kortárstánc-szcénának, az elmúlt hat évben számos nemzetközi koprodukcióban dolgozott külföldön és Magyarországon egyaránt. Erős németországi jelenléte mellett munkái Európa-szerte láthatók voltak Belgiumtól Finnországig. Jenna Jalonennel közös, Long time no see! című előadását beválogatták az Avignoni Fesztivál és az Aerowaves Fesztivál hivatalos programjába. Grecsó Zoltánnal közös duettje, az #Orfeusz#Eurüdiké 2016 óta szerepel a Vígszínház repertoárjában. Emellett koreografált már a Közép-Európa Táncszínház és a debreceni Csokonai Színház részére is.
Kiemelt kép: Dömölky Dániel fotója
