Kultpol

Genetikai bizonyíték az indiánok drámai fogyására

Archív 2011. december 9.
Immáron genetikai bizonyítékok is alátámasztják azokat a történelmi feljegyzéseket, miszerint az európaiak által magukkal hozott betegségek, az állandó háborúskodás és a bennszülöttek rabszolgamunkára fogása katasztrofális következményekkel járt az őslakosok népességszámának fogyására nézve.
 
Az ősi és modern mitokondriális DNS-ek analíziséből a kutatók megbecsülték, hogy az őslakosok körülbelül ötezer éve voltak a legtöbben, s valamikor ötszáz éve a legkevesebben ? csupán néhány évvel az után, hogy Kolumbusz és legénysége partot ért az Újvilágon majd a gyarmatosítók megszállták az amerikai kontinenst.

A tanulmány társszerzője, Brendan O'Fallon szerint az európaiak által behozott fertőző betegségek 'sokkal gyorsabban terjedtek, mint ahogyan a telepesek közlekedtek'. Toribio de Benavente ferences szerzetes, az egyik legelső misszionárius például azt írja, hogy 'Mexikó eleinte tele volt emberrel, de amikor a himlő megtámadta az indiánokat, az igazi dögvészt hozott rájuk?a legtöbb tartományban a népesség fele elpusztult'.

Néhány történész úgy gondolja, hogy ez csak bizonyos városokra és régiókra korlátozódott, de a genetika úgy látszik, megcáfolja ezt a tételt, s azt mutatja, hogy a magas halálozási ráta széleskörű volt. A Proceedings of the National Academy of Sciences legújabb számában megjelent kutatási eredmények arra is rámutattak, hogy a ma élő őslakosok genetikailag sokkal jobban hasonlítanak egymásra, mint az európaiak érkezése előtt élt ősökre.

A kutatók szerint a népességszám drámai csökkenése ellenére az indiánok száma a gyarmatosítás megkezdése előtti szintre ugrott vissza, valószínűleg azért, mivel sokkal ellenállóbbak lettek a telepesek által magukkal hurcolt halálos betegségekkel szemben.