Az egyezmény értelmében tíz éven belül az addigiaknak mintegy harmadára kell csökkenteni a két fél stratégiai, nukleáris fegyverzetét. Ezek után 3000-3500 robbanófej marad mindkét oldalon, ami az 1970-es évek elejének szintjével azonos. Kötelező érvényű lett a szerződés azokra a volt szovjet köztársaságokra nézve is, amelyeknek területén stratégiai fegyverzetek is vannak. E köztársaságoknak atomfegyvermentes országként kell csatlakozniuk az atomsorompóhoz, vállalniuk kell azt is, hogy nem szivárogtatnak külföldre tömegpusztító fegyverek gyártásához felhasználható technológiákat, eszközöket és anyagokat. 1997. szeptember 26-án külügyminiszteri szinten aláírt amerikai-orosz jegyzőkönyv Moszkva kívánságára a csökkentés első szakaszának záróévévé 2004-et, a második szakasz záróévévé 2007-et tette. A START-II-t az orosz parlament alsóháza 2000. április 14-én ratifikálta. Ennek értelmében 2007 végéig az Egyesült Államok és Oroszország nukleáris arzenálja egyaránt 3-3,5 ezer robbanótöltetre csökken. George W. Bush amerikai elnök 2001 végén felmondta az 1972-ben aláírt szovjet-amerikai Rakétavédelmi rendszereket korlátozó szerződést (ABM Treaty). Ez Oroszország számára lehetővé tette a több robbanófejes nehéz és közepes interkontinentális ballisztikus rakéták megtartását. A szerződésfelmondás automatikusan oda vezethet, hogy Oroszország kilép a START-II szerződésből. Orosz katonai vezetők szerint Oroszország számára a START-II rendkívül előnytelen volt, mert a nukleáris potenciál felére csökkentése mellett a hadászati rakétacsapatok nukleáris összetevőjét nyolcadára kellett volna csökkenteni.
