Az 1917-ben az iskolatermek és cserkészházak falaira kiragasztott felhívás arra már nem tért ki, hogy a vadgesztenyének milyen szerepet szán a politikai vezetés a háborús erőfeszítések terén. De igazából a gyerekeket sem izgatta a dolog, nem úgy a busás jutalom: a War Office ugyanis 37 és fél pennyt kínált száz darab után a szorgos nebulóknak.
A gyerekeket nem kellett sokáig győzködni, az akció olyanannyira sikeres volt, hogy több vadgesztenyét gyűjtöttek, mint azt a vonatok kapacitása bírta volna. Háromezer tonna vadgesztenye így is célt ért, amelyet a King?s Lynn-i Synthetic Products Company-ben acetongyártáshoz használták fel, hogy aztán lőport állíthassanak elő.
A barnás lőpor (cordite) 1889 óta volt használatban a brit hadseregben, ekkor váltotta fel a fekete puskaport. Nitroglicerinből és nitrocellulózból állt, az aceton pedig oldószerként funkcionált az előállításai folyamatban.
Nagy-Britannia sokáig behozatalra szorult acetonból, mígnem 1913-ban megépült az első, erre specializálódott gyár Forest of Deanban. Hamar kiderült, hogy az ott felhalmozott 3200 tonnás készlet kevés lesz a világháborúban: 1915 tavaszán például a brit fegyvereket naponta legfeljebb négyszer használhatták.
A brit kormány az akut helyzetre válaszul létrehozta a Lőszerügyi Minisztériumot a későbbi miniszterelnök, David Lloyd George vezetésével. Lloyd George elsőként a briliáns elmének tartott kémiaprofesszorhoz, a Manchesteri Egyetemen oktató Chaim Weizmannhoz fordult, akitől azt tudakolta, hogy van-e alternatív módja az aceton nagy mennyiségben való előállításának.
1915 májusában Weizmann meggyőzte feletteseit, hogy képes száz tonna gabonából 12 tonna acetont gyártani, mire a kormány elrendelte a főzésre és desztillálásra alkalmas gyárak megépítését. De mivel a lakosság gabona- és krumpliigénye a világháborús szűkölködés közepette nem hagyott alább, a német tengeralattjárók pedig veszélyeztették az Egyesült Államokból érkező importot, Weizmann újabb alapanyagforrás után nézett.
Weizmann vadgesztenyével kezdett kísérletezni, mivel tudta, hogy az nagy mennyiségben terem az országban és elég acetont lehet belőle kinyerni ahhoz, hogy megkezdjék a termelést. A kormány ? attól való félelmében, hogy a németek átveszik a metódust ? nem verte nagy dobra a találmányt, a gyermekek pedig értelemszerűen semmit nem tudtak az össznépi gesztenyegyűjtés igazi mozgatórugóiról.
A grandiózus terv végül léket kapott, csak 1918 áprilisában kezdődhetett meg a gyártás a King?s Lynn-i gyárban ? hogy aztán három hónap után véget is érjen. Az ügyből a cionizmus alakja, Weizmann jött ki a legjobban: London érdemei elismeréséül a Balfour-deklarációban a zsidó haza megteremtését tűzte ki célul. 1948-ban, Izrael állam kikiáltásakor Weizmann lett a zsidó állam első elnöke, igaz, a vadgesztenye ebben már nem sok szerepet játszott ? már ha játszott egyáltalán.
