Giga koncerttel búcsúztatják a Népstadiont - Interjú Dollyval

Július 17-én egy giga koncerttel és a ?80-as évek legnagyobb sztárjaival búcsúztatjuk a Népstadiont. Ti mivel készültök erre az eseményre?

Nagyon jó dalokkal, különleges programmal, fantasztikus látvánnyal és meglepetésekkel, abban is biztos vagyok, hogy annyit fogok futkosni, mint egy atlétikai edzésen, mert ez egy igazi nagyszínpados giga koncert lesz (nevet). Minden bulira készülünk, de erre most fokozottan, hiszen egy nagyon komoly és koncentrált előadásról beszélünk. A felkérés megtisztelő részünkre, a helyszíne és a koncert nem mindennapi fellépői miatt külön büszkék vagyunk, hiszen a ?80-as évek kiváló sztárjaival állhatok majd egy színpadon.

Van kedvenced közülük?

Mindegyiküket nagyon szeretem, de talán ha mégis ki kéne emelnem valakit, akkor az a Boney M. lenne. Annak idején talán ők tetszettek a legjobban, nagyon jókat lehet a számaikra bulizni. Az Alphaville-t is és valamennyi fellépőt nagyon kedvelem, mindegyiknek vannak olyan dalai, amire azt mondom, hogy ?húha, ez milyen jó?. Sőt fogalmazhatnék úgy is, hogy igazi sláger-kavalkád vár mindenkit a színpadon.

Te hogyan gondolsz vissza a ?80-as évekre?

Nem tegnap volt (nevet). Én pont akkor, a ?80-as évek elején kezdtem a pályámat. Visszaemlékezve, nagyon klassz időszak volt, rengeteg, közel kétórás élő fellépésünk volt, óriási sikerekkel, zsufi teltházakkal. Négy teherautós országos turnékra jártunk, mindenhol előfordultunk, a nagyvárosokban, a szabadtéri programokon és szinte minden balatoni üdülőhelyen. A négy közül egy teherautó vitte a színpadot és a különféle dobogókat, a második vitte a fényt, a harmadik a hangot, a ládákat, a mikrofonokat, a negyedik pedig egy hatalmas nagy Ikarus busz volt, amely az énekeset, a táncosokat és a stábot vitte. Ez egy varázslatos korszak volt, mindenhol hatalmas bulikkal. Aki nem jutott be, az a csilláron, vagy a fákon lógott (nevet).

Mennyiben volt más akkoriban a zenei világ?

Egy ideig csak élő bulikat nyomtunk, majd évek után divatba jött a diszkó-fellépés. De ott is lehet koncert hangulatot csinálni. Én soha nem playbackelek, akárhol is vagyunk, mindig énekelek, és ezt a közönség is nagyon díjazza, főleg, amikor beleénekeltetem őket a mikrofonba. Jó bulit és emlékezetes előadást mindenhol lehet csinálni. 95 százalékban vissza szoktak minket tapsolni, és ezt a mai napig nagy elismerésnek érzem. Bár sok változás történt, törekedtünk arra, hogy megőrizzük a zenei világunkat. Mi a legjobban az ?50-es, ?60-es évek dallamait szeretjük, ami egy nagyon széles spektrumú, színes és sokrétű zenei világ. Ebből táplálkozunk, ezt szeretjük. Az ember azt a zenét hallgatja, amit még tinédzser korában szeretett meg, mindig az marad meg elsőnek, az lesz az etap, de ez ugyanúgy igaz más dolgokra is, például a divatra, vagy a hajviseletre. Mi továbbra is ezt közvetítjük, a szívünkből jön, nem kell erőlködnünk. Persze, haladunk a korral, finoman, minden lemezünkben fontos számunkra a korszerű hangkép, a modern megszólalás, de a lényegen,ami a lelkünkből jön, ami mi vagyunk, azon nem változtattunk.

Jelenleg min munkálkodsz, milyen koncertekre készülsz?

Elég sok mindenen (nevet). Folyamatosan próbálunk, koncertezünk, és mindig születnek új dalaink. Hála Istennek egyre több nagyzenekaros, élő fellépésre hívnak bennünket, amelyeken a Pedrofon fiatal zenészeivel koncertezünk. A hétvégén például Tiszafüreden leszünk velük, de nagyon várom a ?80-as évek diszkó partyt is. Remélem, hogy sokan eljönnek majd, hiszen ez egy különleges, egyszeri és megismételhetetlen koncert lesz, nem olyan, amire azt mondod, hogy jó, majd két hónap múlva elmegyek egy hasonlóra. Amiatt különösen boldogok vagyunk, hogy magyar részről mi fogjuk zárni a fellépést, mi leszünk a záró akkordok. Kiváló szereplőgárdával van dolgunk, és úgy érzem, itt mindenki tündökölni fog. Biztos, hogy azért majd a színpad takarásából be-belesek és figyelgetni fogom a többieket. Kíváncsi vagyok, hogy dolgoznak, teljesen más őket testközelből látni. A Népstadionhoz szerintem egyébként mindenkinek van valamilyen kötődése, én még kisgyermekként is jártam oda a szüleimmel, amikor például színész, újságíró találkozókat is szerveztek ott. Számos külföldi sztár járt már a helyszínen, majdnem mindegyiken ott voltam, ?95-ben a Hungáriának is volt egy hatalmas koncertje. Most mi is búcsút veszünk a régi, nagy sikereink helyétől. Nem tudom milyen lesz az új, de biztosan még ennél is jobb, és abban is reménykedek, hogy esetleg majd annak a megnyitóján is játszhatunk.