Két cseh különlegesség között egy nagyszabású osztrák mű, mely szintén ritka vendég a hangversenytermekben. Dvořák, Bruckner, Janáček – a 19. század és a századforduló alkotói. Egy hazaszeretettől áthatott szimfonikus darab és két egyházi opus. A koncert lehetőséget ad arra, hogy a Nemzeti Filharmonikus Zenekar a Nemzeti Énekkarral együtt lépjen fel. A karmester, Kovács János nemcsak minden műfajban otthonos, de a vokális zenének hatalmas operai tapasztalata révén különösen értő tolmácsa.
Josef Kajetán Tyl cseh drámaíró, a cseh himnusz szerzője. Róla szól František Ferdinand Šamberk drámája. Dvořák ehhez írt kísérőzenét 1881/82-ben – ennek része a Hazám-nyitány. A Wagner-követő Anton Bruckner szimfóniaszerző volt, de liturgikus műveket is komponált: ezek legsikeresebbje a Te Deum (1885). Janáček különleges hangzású és harmóniavilágú Glagolita (ószláv) miséjét (1926) a pánszláv eszme apoteózisának tekintik.
Pasztircsák Polina, Schöck Atala, Fekete Attila és Kovács István olyan élvonalbeli – idehaza és külföldön egyaránt jelentős elismerést arató – énekesek, akik operai sikereik mellett a koncertpódiumon is gyakran megjelennek. Kovács János (1951) az egyik legtöbbet foglalkoztatott magyar karmester. A budapesti Zeneakadémián Kórodi András növendéke volt. Régi és szoros szálak fűzik a Magyar Állami Operaházhoz és a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarához. A Nemzeti Filharmonikusokkal való együttműködése is sok évtizede gyümölcsöző.
Schöck Atalával készült interjúnk itt olvasható.
A nyitóképen Pasztircsák Polina.
