„A kiállítás két szekció mentén szerveződve vizsgálja a legújabb kortárs állásfoglalásokat, amelyek többek között a kollektív válságon keresztül újrakontextualizált személyes narratívákat, továbbá a környezetünkhöz való változatos viszonyokat állítják kutatásuk középpontjába. A kiállítással szeretnénk rávílágítani, hogy milyen fontos a tudás különböző formáinak fenntartása és megosztása, ami arra késztet minket, hogy újragondoljuk a jövőről alkotott elképzeléseinket” – szól az ajánló.
A Globális válságok, lokális viszonyok című kiállítás olyan művészekre összpontosít, akik a kortárs művészetben a történetformát a politikai és társadalmi események megértésének és közvetítésének eszközeként használják. Jelentős, hogy posztmodern elődeikkel ellentétben a kiállítás művészei sem a dokumentarista igazság eszméjét nem tekintik kritikájuk tárgyának, sem a tényeket nem hagyják el a mese kedvéért. Inkább lehetővé teszik az egyének számára – akár saját maguk, akár alanyaik, akár közönségük –, hogy megkonstruálják a történelmi folyamatokban való egyedi részvételük történetét.
A Globális válságok, lokális viszonyok tárlat valamennyi alkotása olyan helyzetek körül forog, amelyek vagy éppen kibontakozóban vannak, vagy továbbra is hatással vannak a művészek vagy a főszereplők életére. Ezek az események azonban minden esetben újraértelmeződnek, ezáltal újra átélhetők a művész személyes találkozásán vagy a szereplő elbeszélésén keresztül. A kiállításon szereplő művészek számára a történet nem pusztán elképzelt elbeszélésként és nem is ellenőrizhető információként működik. Inkább egy másfajta dokumentum, amelynek középpontjában kevésbé az empirikus pontosság áll, mint inkább az események valósága, ahogyan azokkal egy gondolkodó, befogadó alany és egy aktív hallgató találkozik, megtapasztalja és átadja őket. A történet egyszerre időbeli és személyes, nyilvános és közösségi.
A Globális válságok, lokális viszonyok című kiállításon olyan művészek vesznek részt, akik a videó, a fotó, a festmény, a vegyes technika és az installáció területén dolgoznak: ezek mind olyan médiumok, amelyek alkalmasak a dokumentarista megközelítésre. Bár a bemutatott művészek bizonyos fokú kritikai figyelmet élveztek, eddig még egyikük sem kapott komoly lehetőséget.
Nyitókép: Kiss Fruzsina Something Unknown No2. című műve (részlet). Forrás: Globális válságok, lokális viszonyok
