A helyszín-darab-társulat együttállása ügyes konstelláció: előbbi technikai (elsősorban a fény-játék lehetőségét biztosítva), a második pedig elméleti szempontból (leginkább groteszk humorának köszönhetően) kiválóan alkalmas arra, hogy keretet adjon a harmadiknak. Ezt a keretet pedig mind a színpad, mind pedig a színdarab síkján az előadás, a társaság tölti ki, lendületesen, bátran és ötletesen, sok fiatal, eddig ismeretlen arccal - úgy, ahogyan értelmét látja az ember egy új társulat indulásakor.
Nem állítom, hogy aki nem ismeri Gogol művét, ebből az előadásból egy minden részletet megragadó, tiszta és világos képet fog kapni róla, a kerettörténet azonban nyomon követhető: adott Csicsikov, aki halott jobbágyokat vásárol, adottak a földesurak, akik eladják neki, adottak az ebből adódó konfliktusok és adott a drámai végkifejlet, amikor a csaló iránt érzett ellenszenv szánalommá nemesül. De kár volna mindenképpen kapaszkodót keresni a történetben, hiszen a cselekmény maga sem erről szól elsősorban, hanem a játékról, amelyet a társaság tagjai egyéni játékukban is remekül kiviteleznek: mentesek mindenféle szerepfitogtatástól, viszont ügyesen és akrobatikusan keltik életre a legkülönbözőbb hangokat, hangulatokat, állatokat és helyzeteket, nem jönnek zavarba semmilyen szituációtól, de együttműködnek igazán látványosan - mint egy gép, amelynek minden részlete az egész életre keltését szolgálja. Lázár Kati megjelenése ebben a színes, fiatalos gépezetben egy epizódszerepre korlátozódik csupán, de ameddig színpadon van, érett humorával elhomályosít minden más csavart maga körül.
Gyakran úgy tűnik, hogy jól összefogott improvizációt látunk, az sem kizárható, hogy a továbbiakban minden előadásban más-más helyzettel találkozunk majd, hiszen a megoldások sokfélesége a háttérben húzódó kimeríthetetlen ötlet-bázisról tesz tanúbizonyságot, amelyet mindvégig kifinomult humorral tálalnak. Ennek szolgálatába áll a zene - gregoriántól kezdve a dzsesszen át az elektronikus zenéig Keresztes Gábor munkájának köszönhetően - a fény (van árnyjáték, slideshow és rock koncert), a jelmezek és az egyszerű, de minden szinten kihasznált kellékek. De találkozhatunk a modern színházhoz és viselkedéshez tartozó, már-már kötelezőnek számító nemiszerv-mutogatással is, amire a darab nem feltétlenül szorult volna rá.
Ne legyünk azonban illetlenek, csak azért, mert ők azok, hiszen részünkről sem volna korrekt, ha a tehetséges gyermeknek az első lépésnél csapnánk a kezére. Inkább segítsünk neki felnőtté válni, ha pedig még nem akar, adjunk neki életteret és fogadjuk szeretettel.
