A Gomböntő nyugalma - FAZEKAS ISTVÁN
- Azt írta egy kritikus az előadásáról: "... azért is kiváló, mert - némi iróniával fűszerezve - megmutatja, hogy életünk legtartalmasabb időszakában, amikor érett férfiként a leginkább tehetnénk valamit, hogy megvalósítsuk önmagunkat, ekkor vagyunk a legunalmasabbak, s emberarc nélküliek." Így gondolja ön is?
- Bár sokszor érzem ezt, nem ragadok itt le, hanem megpróbálom továbbgondolni. Tény, hogy erről is szól a darab, de nem csupán ez izgatott benne. Nem vagyok professzionális-, vagy bérrendező - csak egy ember, aki színházban dolgozik, és megpróbálja ott kifejezni, amit gondol. Ez életem második rendezése, tizenhárom éve Veszprémben az Emigránsokat állítottam színpadra. Nyíregyházán találtam egy fantasztikus színészt, Horváth László Attilát, akit igazán el tudtam képzelni ebben a szerepben. Ibsen műve diákkorom óta szívügyem. Ma, ötvenhárom évesen nyilván mást gondolok róla, mint akkoriban.
- És tizenhárom évente érez késztetést rendezésre?
- A tizenhárom év alatt más ötleteim is voltak, de egy sem jött össze, gyakran a pénzhiány miatt. Most a nyíregyházi igazgató, Tasnádi Csaba lehetőséget adott. Nem irodalmi alapon közelítettem meg a drámát, és nem a látvány érdekelt, inkább az emberi kapcsolatok szövevénye.
- Kevéssé rutinos rendezőként nem gátolta, hogy játszik is a darabban?
- A Gomböntő csak a harmadik felvonásban jelenik meg. Két oka van annak, hogy belerendeztem magam: egyrészt analóg a helyzet Peer és a Gomböntő, valamint a színész és a rendező között. Számonkérő, ítélkező, egyben baráti, kollegiális is. A mögöttes szándékom: minden előadáson ott akartam lenni, és erre ez volt a legegyszerűbb megoldás, így megtérül az útiköltségem.
- Ezek szerint nem tag a színházban.
- Tíz évvel ezelőtt kicsit elfáradtam, és pár éve megfogadtam, évadonként legfeljebb három előadást vállalok. Tehát fellépti díjas vagyok a Móricz Zsigmond Színházban, de - ugye - rendeztem itt és rendhagyó órákat is tartok.
- Többször említette a korát. Zavarja?
- Az én koromban a férfiak egy része elhagyja a családját vagy motort vásárol. A fiam 21 éves, a feleségem, Antal Olga színésznő, Aase-t, Peer anyját játssza az előadásban. Az életünk hol könnyebb, hol nehezebb. Nem mondanám, hogy botrányosan sikeres vagyok, de erről én tehetek. Négy-öt éve, egy gerincműtét háromnegyed évig ágyhoz szögezett. Akkor rájöttem, nem kell annyira pörögni.