A 17. század végén - 18. század elején nagyobb számban betelepülő görögök meghatározó szerepet játszottak a török hódoltság utáni újjáépítésben - fedezhetjük fel a július 2-ig látható kiállításon. A vállalkozó szellemű és a nagyobb kockázatok felvállalástól sem visszariadó görög üzletemberek a 19. századra a Habsburg Birodalomban a gazdasági élet egyik meghatározó csoportjává, Magyarországon pedig a reformkori fellendülés igen fontos mecénásaivá váltak:
A görög kereskedők tevékenységét azonban mind a rivális német és magyar kereskedők, mind a bécsi udvar igyekezett korlátozni. Hogy e kedvezőtlen körülmények ellenére tevékenységük fölöttébb sikeres volt, azt nemcsak vámkedvezményüknek, hanem elsősorban hagyományos, a testületi kereskedőkétől eltérő üzletpolitikájuknak köszönhették. A görög kereskedők a 18. századtól emellett fokozatosan betagolódtak a pesti polgári társadalomba, némelyük a nemesség részéről is befogadást talál - tudhattuk meg Bácskai Vera írásából a Budapesti Negyed tematikus számában.
Egyik leghíresebb képviselőjük, Sina György a keleti kereskedelem, majd a textil- és dohányipar révén az ország leggazdagabb emberévé küzdötte fel magát. A Balkánról betelepült kereskedő 1832-ben már báróságot kapott, részt vett a Széchenyi lánchíd megépítésében és annak finanszírozását is ő szervezte meg az ausztriai Rothschild-ház bevonásával. Támogatta a legnagyobb magyar vasútépítési és folyamszabályozási vállalkozásait is. A Habsburg Birodalom egyik legbefolyásosabb embereként az Osztrák Nemzeti Bank igazgatója lett ? a hagyomány szerint Jókai Mór róla mintázta Az aranyember címszereplőjének, Tímár Mihálynak az alakját.
Fia, Sina Simon már 80 millió forintnyi vagyont örökölt, ennek részeként ingatlanvagyona Magyarországon, Ausztriában, Cseh- és Morvaországban s az al-dunai fejedelemségekben fekvő, 29 uradalomban 240 ezer holdnál többet foglalt magában. Örökségének átvételétől élete végéig azok közé tartozott, akik minden fontosabb magyar gazdasági és kulturális mozgalmat támogattak. Bőkezű adományaival hozzájárult a nemzeti intézmények létesítéséhez: 1856 májusától 1876-ig több mint 550 ezer forintot adott jótékony és kulturális intézetekre. Ebben az összegben nincs benne az athéni görög akadémia egy milliót meghaladó teljes költsége, amelyet egészen ő alapított s épített fel, és a már apja által megkezdett ottani csillagvizsgáló intézet sem, amelynek felszerelését s az ott alkalmazott szakemberek díjazását egészen ő vállalta el, és ami 20 éven át 200 ezer forintba került.
A legfontosabb és legnagyobb összegű támogatást hazánkban a Magyar Tudományos Akadémia javára nyújtotta. A magyar kultúra e fellegvárának, még az 1850-es években sem volt állandó székhelye. Különböző helyeken, egy ideig például a szintén görög eredetű Nákó-család pesti palotájában volt elhelyezve a könyvtár, ott tartották az igazgatósági és bizottsági üléseket. Végül 1859-ben gróf Dessewffy Emil, az MTA akkori elnöke felhívására közadakozás indult. Még a nyilvános gyűjtés megindítása előtt, 1858. augusztus 14-én tette báró Sina Simon 80 ezer forintos felajánlását, amely az első és egyben a legnagyobb magánadomány volt.
Az első görög diaszpóra egyházi, képzőművészeti és irodalmi hagyatéka ma is egyedülálló a régióban. A gazdag és sokrétű emlékanyagban a közgyűjteményeknek, egyházi gyűjteményeknek és nagyvonalú magángyűjtőknek köszönhetően sok olyan féltve őrzött műtárgy is megjelenik, amely mindeddig nem került a múzeumlátogatók elé. A tárlaton az is kiderül, hogy az 1848-49-es szabadságharc alatt számos görög harcolt a magyar seregben, többen közülük magas rangot, esetenként tábornoki fokozatot értek el. Ez utóbbiról, Kiss Pálról Tiszafüreden múzeumot neveztek el.
A művelődéstörténeti kiállítás emellett az érdeklődőket megismerteti a korabeli Pest-Buda legjelentősebb épületeivel, eseményeivel is. A 18. század végén ugyanis a görögök felhalmozott vagyonukat ház-és földvásárlás-ba fektették, így járulva hozzá igen nagy mértékben városaink fejlődéséhez. Anyagi erejüket jól példázza, hogy templomokat, iskolákat, kórházakat építtettek, s minden jelentős magyar városban a központban telepedtek meg. Az ortodox vallás megtartó erőt jelentett számukra, egy-egy gyülekezt, paróchia talpalatnyi szülőföldet szimbolizált.
A tárlat három nagy téma köré csoportosul: az egyházi, a képzőművészeti, valamint az irodalmi hagyatékot mutatja be. Az első terem egy ortodox templom belsejét idézi, az oltáron a többi között szentségtartó, szentségtakaró, kelyhek láthatók. A falon tizenhárom darabból álló ünnepi ikonsorban gyönyörködhetnek a látogatók, de kinyitható házi oltár és 1883-as evangéliumos könyv is színesíti a tárlat anyagát. A műtárgyak közül kiemelendő Pest, Buda és Óbuda térképe, II. Rákóczi Ferenc védőlevele a görög kereskedők számára, Báró Sina Simon mellszobra, a Sina család asztali naptára, a Lánchíd alapkőletétele, Adam Clark levele, a Mennyei Jeruzsálemet ábrázoló óriási ikon, Szent Naum, Theodor és Szpiridon bensőséges hangulatú ikonja, a pesti görög kompánia zászlaja, Ypszilanti herceget ábrázoló festmény, az egyházi ötvöstárgyak, azaz kelyhek, keresztek, szentségtartók, valamint a gyönyörű papi ruhák, pásztorbotok.
Mindez három teremben látható 2009. július 5-ig a Budai Várban, a Budapesti Történeti Múzeumban.
