A színházcsinálóban a hatalmas szenvedélyű alkotó, az író-rendező Bruscon családjával az ausztriai falucskába, Utzbachba érkezik, hogy előadják halhatatlan remekművét, A történelem kereke című drámáját. A színház belvilágán messze túlmutató helyzetek nyomán a néző eldöntheti, hogy Bruscon személyében egy meg nem értett korszakos zsenit vagy egy rettenetes despotát, egy önimádó dilettánst tisztelhetünk-e…
Bruscon hatalmas, sokszínű szerepe páratlan lehetőség és feladat az őt alakító színésznek – ez esetben Görög Lászlónak.
– Ez a darab minden olyan témát érint, ami ma is problémája a társadalomnak. Bernhard elképesztő látnoki képességekkel rendelkezett, hiszen ma az van, amit ő 1984-ben megírt. Vannak esztétikai és filozófiai megfejtések arról, hogy a világ miért halad abba az irányba, amelybe halad, valamint láthatók nagyon érzékeny és radikális családi jelenetek is ebben a darabban. Szerettük volna megmutatni, mekkora bűn az, ha a világ nagy problémáiról ilyen összetetten gondolkodó ember, mint Bruscon, ennyire kicsinyes is tud lenni. Mindenképp szerettük volna felhívni a figyelmet arra, hogy a legfontosabb az, hogy otthon stabilitás legyen – fejti ki Keszég László.
– Ez egy olyan darab, aminek ha nem fejtjük meg minden négyzetcentiméterét, akkor nem működik. Ezt nem akartuk megengedni. Görög László és a többi szereplő is nagyon komoly munkát fektetett ebbe a próbafolyamatba. Egy kis buborék született itt az utóbbi hetekben. Teljesen olyan volt ezt a színházi előadást csinálni, mintha 20 évvel ezelőtt lennénk, amikor még nem volt hat valóságshow minden hétköznap minden csatornán, ahol ugyanazt sulykolják belénk, hogy „ezt csináld, ezt gondold” – magyarázza a rendező. – Tisztán művészeti és színésztechnikai kérdésekkel tudtunk foglalkozni, hiszen ez egy komoly virtuozitást és bravúros színészi megoldásokat igénylő főszerep – teszi hozzá.
Fotók: Éder Vera
