Rendszeresen beikszeli köteteit Grecsó Krisztián, aki az Alexandra Pódiumon vendégeskedett Beck Zoli kollégájánál február 4-én. Az író elmondta, többször ellopták már a saját példányait, holott azok pótolhatatlan értéket birtokolnak a felolvasásakor. Abban ugyanis az élőszó sajátosságai miatt kiegészítést kapnak a szövegek. ?Felolvasás-verziókat szoktam készíteni, beleirkálok a szövegbe, hogy hallgatóbarát legyen. Azért szoktam belefirkálni, hogy más is értse az adott részletet? ? mesélte Grecsó Krisztián.
Beck Zoli kérdésére, hogy szeret-e egy-egy könyve megjelenése előtt beszélni azokról, felolvasni a készülő szövegeiből, esetleg részletiben megjeleníteni az írásokat, vagy éppen ellenkezőleg: szereti-e titkolni annak sorait, Grecsó Krisztián elmondta: egészen rémületes dolog egy üres monitor látványa. ?Hiszen az első sor leütése után rájössz, hogy az elkövetkezendő két és fél évben azzal fogsz foglalkozni. A Megyek utánad című könyvében olvasható Daru-novellák például a Népszabadságban jelentek meg részletekben? ? mesélte. Az alkotás során a készülő novellákat fűzi össze, és gondolja tovább ? igaz, mire elkészül a végleges szöveg, a teljes addig született anyagot átírja. De legalább az üres monitor látványa nem frusztrálja, hiszen így röviddel az írás elkezdése után kézzelfogható részleteket tud felmutatni a maga számára is.
Utoljára 15 éve jelentek meg novellái, és azok tekintette át az esti műsor előtt, és megkérdezte önmagától, hogy meg tudna-e jelentetni azokból egy kötetet. Örömmel nyugtázta, hogy igen. Egyébként pedig az új könyvén kezd el hamarosan dolgozni, ezt azonban az eddigiekhez képest eltérő technikával teszi. A történetet a Mellettem elférsz eredetileg Bécsbe készülő színpadi változata indította el, abban ugyanis a szereplőgárda adottságai miatt egy új szereplő jelent meg, akinek a történetét most szeretné továbbgondolni. A szöveg viszont most egyben készül el, részleteket nem ad közre. Megjegyezte, sok kis terjedelmű, egyszálú történetet ír jelenleg, azokkal foglalkozik a mindennapjaiban. Korábban a kritikák meg is kérdőjelezték, lehet-e egyensúlyozni úgy, hogy erő és ötlet maradjon a tárcanovellák után is. ?Az se jó, ha valaki túlírja magát és az se, ha sokáig örli magában a szavakat, ezért igyekszik azt egy lassú tempót megtalálni, amelyben mindenre jut energiám.?
Beck Zoli szerint az utolsó olyan generáció tagjai ők az íróval, akik a tárgykultúrában nőttek fel. Persze az éles határok nélkül nehéz analógiát találni az egyes korosztályok tagjai között, amire jó példát hozott Grecsó Krisztián. Míg ugyanis az egyik nagymamája azt kérdezte első könyve felmutatásakor tőle, hogy honnan másolta a szövegeket, a másik nagymamája viszont azonnal saját, addig rejtegetett írásait vette elő. ?Félt, hogy bolondnak nézik a falujában. Az írásai azonban kiválóak voltak, a Mellettem elférsz című regényemben többször szó szerint idézem a sorokat? ? mesélte az író. Megjegyezte: nagyszülei igen erős hatása érhető tetten fiatalkorán, olyannyira, hogy Az Isten hozott című regényében 1976-ról 1967-re változtatták a főhős születési évét a leírtakban megbújó élettapasztalatok, az egész környezet ritmusa miatt.
A Rájátszás című sorozatban is együtt lép színpadra az író és a zenész, az Alexandra Pódiumon mindketten meséltek a zenéhez fűződő kapcsolatukról. Beck Zoli hatéves volt, amikor a zeneiskolába felvételizett, szerencsés véletlennek aposztrofálja azonban azóta, hogy a trombita felvételire mumszos lett, így nem járt a tagozatba. Csak jóval később kapta meg első, közel sem klasszikusnak nevezhető gitárját, amivel a zeneiskola falait ismét átlépte. Nevetve jegyezte meg, hogy a gitár láttán tanára végigmutogatta azt az iskolában, a látványon pedig mindenki jót derült. Grecsó Krisztián esetében szintén a gitár hozta magával az első dalokat, azok pedig az irodalmat, hiszen akkor kezdett el első ízben szövegekkel foglalkozni, bár bevallotta, azok távol állnak a mai szövegeinek minőségét.
Nagy kedvencei között sorolta fel az Európa Kiadót, de a Bizottság dalait is szívesen hallgatta ? egyiket sem értette az idősebb generáció, a szülei korosztálya. ?Olyan világról tudósítottak, mely Szegvárról nem látszott. Izgalmasnak tűnt, nem is látták azokat a tereket, ahol hasonló konfliktusok megszülethettek. Mivel képi kultúra nem kísérte a dalokat, nem járult hozzá vizualitás, nagyon érdekes volt az egész. Így mikor 93-ban az első Európa Kiadó koncertéje eljutott, nagyon mást látott, mint amit elképzelt. A Torz együttes gitárosaként lépett először színpadra, mint zenész ? a saját alapítású zenekarban nem csak gitáros, hanem a frontember is ő akart lenni.
?Nagyon szeretem a zenét, sokan azonban az irodalmi körökben nem örülnek ennek? ? meséli Grecsó Krisztián a kritikákat, melyet akár az Élet és Irodalomban is kap: fanyalgó, kifejezetten ellenséges vélemények hadát állják ki Háy János kollégájával együtt. ?Sokan azt vetik a szemünkre, hogy irodalmi teljesítményünket akarjuk ezekkel az eszközökkel népszerűsíteni, és nehezen értik meg, hogy én ezt nagyon szeretem, örülök, hogy a zene visszatért az életembe.? Szerinte a farnehéz magyar irodalomnak kifejezetten a hasznára válnak az új irányzatok, nem csak a Rájátszás stílusa, de a slammerek is, ahol előadás társul a produkcióhoz. Megváltoztak ugyanis a befogadás formái, ismerte el. ?Nem a lektűrtől kell félnünk, a metro nemhogy szépirodalmat, de lektűrt sem olvasnak az utasok, csak az okostelefonjaikat használják? ? mondta el véleményét.
Fotó: Csákvári Zsigmond
