A járványhelyzet miatt elmaradt a hagyományos díjátadó gála, azt is online lehetett követni. Grecsó elmesélte: náluk épp akkor fagyott le a gép, amikor Beck Zoli belekezdett a laudációba, majd az ünneplés hirtelen átcsapott fürdetésbe, így csak utólag bontottak pezsgőt a feleségével. Kevéssé volt jelen, ennek ellenére nagyon örül neki, hiszen szerinte a 10-es shortlist is nagyon erős volt. „Nagy tisztesség, hogy nyerhetett a Vera” – mondta.
A Vera tavaly jelent meg, azóta a kritika és az olvasók is hozzáadták a maguk történetét. Grecsó hozzátette: sokszor ráébresztik olyan részletekre, finomságokra, amelyekre ő már nem is emlékszik, olyan régóta elengedte a mű kezét. Például nemrégiben a Sorstalansággal való párhuzamra: a Kertész-regény „Ma nem mentünk iskolába" mondatát Grecsó is felhasználta.
A korai kritikákban sokszor felmerült: vajon a Vera tekinthető-e ifjúsági regénynek. Turi olvasata szerint Vera gyerekszereplő egy korhatáros filmben. Grecsó úgy gondolja: nyugodtan a kiskamaszok kezébe lehet adni ezt a regényt, érteni fogják. Hozzátette: ugyan vannak azok az ifjúsági regények, mint például A két Lotti vagy a pöttyös könyvek, amelyek gondolkodási sémákat és viselkedési mintákat adnak, de ne higgyük, hogy a kamaszok csak ezekkel a problémákkal foglalkoznak, és nem nyomasztják őket már történések. „A gyerekek sokkal cizelláltabban és rétegzettebben reagálnak a világra, és nem csak azzal foglalkoznak, amit felkínálunk nekik. A saját gondolataik is korhatárosak”.
Turi szerint a Vera hasonlít Mándy Csutak-sorozatára, amit szintén értünk már gyerekként is, a lélektani finomságok azonban csak felnőttként tűnnek elő benne. Vera is rendkívül érzékenyen reagál a külvilág pici rezgéseire. Grecsó éppen emiatt a legszemélyesebb könyvének tartja ezt a történetet: nagyon kiadta ebben a regényben saját magát. „Verát a saját személyiségemből építettem fel: benne is ott van a szorongásra való hajlam, a szeretetéhség és a túlteljesítés.
Ezzel a könyvvel Grecsó prózai életműve tematikus fordulóponthoz ért. A korábbi művek az identitáskeresésről, a vidék és város viszonyáról, a felnőtté válás mikéntjéről meséltek. A Verának és Grecsó frissen megjelent verseskötetének azonban a legfontosabb kérdése, hogy van-e védelem, hogy lehetséges-e védetten élni. A Verában egy élet szertefoszlásának vagyunk a tanúi. Grecsó szerint „a sérthetetlenség aura-ábrándja foszlik szét”. Új bizonyságokat, új hiteket, új reményeket kell keresni, hogy a hétköznapokat folytatni lehessen. A Vera nagy tétje: a kislány, kikerülve a paradicsomi nyugalomból és védettségből, vajon túl tud-e lépni a bizonytalanságán és a szorongásán. Az egyetlen bizonyosság a saját hite marad. Vera a mű végén szembesül. Felnyílik a szeme, hogy az elkényeztetett, szeretettel kibélelt világ, amit eddig a valóságnak hitt, illúzió csupán.
Grecsó a Verában és a friss verseskötetében, a Magamról többet címűben is azt tárja elénk, hogy milyen egy válsághelyzetben élni. De a tervei között szerepel, hogy ír arról is, hogy milyen az ebből való kikerülés. Szerinte a rehabilitáció során érik az embereket a legnagyobb szembesülések: amikor visszakapod az életed, akkor szembesülsz azzal, hogy mi az, ami elveszett korábban. „A krízisben ugyanis még csak arra tudsz koncentrálni, hogy kikerülj abból”. Neki emiatt volt nagyon nehéz időszak a sugárterápia utáni gyógytorna, és emiatt lesz embert próbáló a házasságok, családok és vállalkozások számára a járvány utáni időszak.
Az írótól azt is megtudtuk: a nagy krízishelyzetekben neki nem segít az olvasás, nem tud eléggé jelen lenni a szöveghez, nem tudja egészen odaadni magát. Az írás viszont nagyon megy ilyenkor, mivel az képes kiszakítani a valóságból. Ahogy a Kék Golyóban a sugárterápia alatt is remekül ment neki a fikciók gyártása, úgy a karantén ideje alatt is az írással vészelte át a bezártság nehézségét.
Nemrég jelent meg a Magamról többet, Grecsó Krisztián azonban most gyerekverseken dolgozik: olyan apróságok születnek, amelyek felhőtlen örömmel vannak teli. Ilyen most az ő élete is.
A beszélgetés a Líra Könyv Facebook oldalán hangzott el május 19-én.
