Jacob Ludwig Karl Grimm 1785. január 4-én született Hanauban, egy évvel később öccse, Wilhelm is követte (összesen hatan voltak testvérek). Bár évekig jogásznak tanult mindkét testvér, egy idő után felhagytak vele. Ez az időszak viszont mindkettejük számára meghatározó volt: Friedrich Carl von Savigny vezette be őket a lovagi dalok, romantikus költemények, Goethe és Schiller világába.
Édesanyjuk 1808-ban bekövetkezett halála után Jacob lett a családfenntartó, így könyvtárosként, majd tanácsosként helyezkedett el. 1806 óta gyűjtöttek meséket a testvérek, amelynek eredményeként 1811-ben megjelent Jacob első kötete, amely lovagi énekeket tartalmazott, Wilhelmé pedig dán meséket. 1813 és 16 között Régi német erdők címmel folyóiratot adtak ki, értelemszerűen német mesékkel.
Legnépszerűbb írásaik természetesen a Gyermek- és családi mesék, amely összesen 5 kiadást élt meg 1812 és ?57 között. Népmesegyűjteményüket a kortársak sok kritikával illették, főleg az erőszakot és szexualitást tartalmazó elemek miatt, így családbarát változatok is megjelentek. Kutatásuk azonban ma is meghatározó része a populáris kultúrának, megszámlálhatatlan könyv, animációs és rajz- és élőszereplős film alapját képezik. Az UNESCO 2005-ben a Világörökség részének nyilvánította munkásságukat.
Ez idő alatt több kötet adtak ki, azonban egyik sem lett olyan népszerű, mint a mesegyűjtemények. A német nyelvtanról írt könyvük, majd 1820-ban a Jacob a történeti hangfejlődés törvényszerűségeit foglalta össze, alapjául szolgálva a germán hangfejlődés törvényszerűségeinek, valamint a germán nyelv történetét, fejlődését is megmagyarázta.
Utolsó nagy, közös művüket viszont már nem tudták befejezni: 1838-ban kezdtek el dolgozni a német nyelv nagyszótárán, amelyet több mint 80 munkatárssal sem tudtak a tervezett 10 éven belül végezni. Az első 1854-ben jelent meg, amely után a testvérek már nem tudtak aktívan részt venni a munkálatokban: Wilhelm 1859-ben, Jacob pedig 1863-ban halt meg, mindketten életük végéig dolgoztak.
