Magyarország és Románia vezetői között 1977-ben volt az utolsó találkozó, amikor Kádár János Debrecenben fogadta Nicolai Ceaucescut. Ekkor úgy tűnt, hogy több kérdésben - debreceni illetve kolozsvári konzulátus, bukaresti Magyar Ház - sikerült megállapodni. A debreceni konzulátust megynyitása után nem sokkal a románok be is zárták. A politikai feszültség egyre nőtt. Egyrészt rémisztő hírek érkeztek a tervezett falurombolásról, másrészt egyre többen menekültek Magyarországra. 1988. június 27-én soha nem látott, mintegy 40 ezres tömeg tiltakozott a magyar települések elpusztítása ellen. Ez a román vezetést nagyon kemény válaszlépésekre késztette: bezárták a kolozsvári konzulátust. A román vezetés, mivel egyre inkább elszigetelődött, tárgyalásokat kezdeményezett. A Grósz Károly, az MSZMP pártfőtitkára, egyben miniszterelnök vezette delegátus végül Aradon találkozott a románokkal. A Politikai Bizottság nevében sok mindenről kívánt tárgyalni: a politikai kapcsolatok hiányáról, a menekültekről, a lakossági kapcsolatok elősegítéséről, a bukaresti Magyar Ház megnyitásáról, és a romániai magyar kisebbségről. Ezekből azonban semmi sem lett. Ceaucescu teljesen átvette az irányítást, Grósz elfogadta, hogy nincs falurombolás, és nem reagált a conducator azon kijelentésére sem, hogy a kolozsvári konzulátus tagjait le kellett volna tartóztatni. Levette a napirendről a bukaresti kulturális intézmény kérdését is. A közösen megfogalmazott közlemény helyett a román állásfoglalást tükröző nyilatkozatot adtak közre. A magyar-román kapcsolatok továbbra is mélyponton maradtak.
