A víz és a híd szimbolikáját használva The Bridge címmel egy olyan, a világkiállításhoz méltó nagyszabású műsorral készül zenésztársaival – Barvich Ivánnal, Ölvedi Gáborral és Szlama Lászlóval –, amely népeket, kultúrákat, valós emberi sorsokat hivatott összekötni. A koncertprogram Bartók Béla vezéreszméjét is hirdeti, melyet Mesi is őszintén vall és képvisel sokszínű zenei világával. Az alkalom Mesi útján azért is emblematikus, mert egybeesik első nagylemeze, a Szivárványhíd tízéves évfordulójával.
A kiállítást eredetileg – ahogy az a nevéből is kiderül – 2020-ben szerették volna megvalósítani, ám a pandémia sajnos keresztülhúzta ezeket a terveket. Az újratervezés folyamata egy előnnyel jár: még több teret adott arra, hogy a koncepció kikristályosodjon, mire megvalósul. Ez tette lehetővé, hogy a víz, a hidak és az emberi kapcsolatok jelentéskörébe egy új fogalom is beférkőzzék: a fenntarthatóság.
Az Aqua Roots of Hungary elnevezésű magyar pavilont, amely az első faszerkezetes épület nemcsak a világkiállításon, hanem az egész Perzsa-öböl menti régióban Makovecz Imre tanítványa és munkatársa, Csernyus Lőrinc tervezte. A pavilon építése során egyetlen csepp vizet sem használtak fel, noha az épület gondolata a víz körül forog: Magyarország páratlan és változatos vízkincseit mutatja be. Ez teszi lehetővé, hogy a tér és a koncert valódi interakcióba lépjen egymással. A víz, a híd és az újjászületés olyannyira egybeforrt képiséggel bír, amely méltó egy ilyen jelentőségű előadáshoz.
A december 17-i koncert során Európa, Ázsia és Afrika zenei hagyományai külön folyókként egy közös tengerbe áramlanak. A népdalok éltető, friss vizéből az énekes saját dalai is táplálkoznak. A hangok útján távolinak tűnő világokhoz és egyéni sorsokhoz kerülhetünk közelebb, megértve és megérezve létezésünk közös alapjait.
Bővebb információ ITT.
Nyitókép: Az Aqua Roots of Hungary magyar pavilon
