Gulyás Gergely arról beszélt, a holokauszt története a világ, Európa és a magyar történelem 20. századi borzalmas tragédiája. Időről időre találkoznunk kell vele, hogy értsük, milyen értékes a magunk közös, szabadon és békében élt élete, lássuk az emberi jogok helyes értelmezésének rendkívüli fontosságát, hogy lássuk azt, hová vezethet a mesterségesen felkeltett és táplált gyűlölet, lássuk, hogy hová vezethet különbségtétel ember és ember között – mondta. Hozzátette: „a borzalmas számok nem tudják leírni a felfoghatatlan veszteséget, ami Európát érte, a világ zsidóságát érte és ami Magyarországot, a magyar nemzetet érte.”
A miniszter kiemelte: a számok között embereket látunk, „akiknek sorsa, története, érzése és családja van”. Nehéz elmondani mindezt, éppen ezért a művészet segíthet behatolni oda, ahová a történelemtudomány nem érhet el – jegyezte meg. Hozzátette: a művészet segíthet annak megmutatásában, „ami nem foglalható aktákba, nem írható le csak számokként és ami emberségünk lényegét megszólítva beszélhet a tragédia igazi mélységeiről”.
Gulyás Gergely emlékeztetett rá: sokan sokszor elmondták, hogy azon tragédiák után, amelyek 80 évvel ezelőtt a zsidóságot érték, egészen más a művészet is. Ha meg akarjuk érteni a holokauszttal foglalkozó művészet rettenetes nehézségeit, akkor rendkívül fontos, hogy lássuk azt, ebben az esetben a művészet eszköz arra, hogy a szavakkal le nem írható szenvedést visszaadja. Azt, hogy az élettel összeegyeztethetetlennek látszó testi és lelki sebeket szerző emberek sorsát láthassuk, átélhessük, és mindez figyelmeztessen bennünket mindannak a jelentőségére, ami történt, figyelmeztessen bennünket arra, hogy a világ 80 évvel ezelőtt összetört, többé már nem lehetett újra az, ami korábban volt – mondta.
A miniszter megköszönte a kiállítás megszervezését. Akikkel ezen a kiállításon találkozhatunk, az alkotás mellett döntöttek. A tanúságtétel felelősségének tudatában műveikkel beszélnek arról, amin átmentek – mondta, hozzátéve, az 1944 és 1947 között keletkezett művek „egyszerre szólnak a maguk által megélt rettenetes korról, a figyelmeztető üzenetekről és arról, hogy mi mindenre képes az ember, Vergiliusként kalauzolnak a pokolba, hogy nekünk ne kelljen a maga valóságában megjárnunk az utat”.
Gulyás Gergely szerint csak a legnagyobb tisztelettel fordulhatunk a kiállítók művészi erőfeszítése felé. Mint mondta, a művészek között sokan saját személyes drámájukról kellett hogy számot adjanak, így örökítették meg azokat a borzalmakat, amelyeket maguk is átéltek.
„A holokauszt a magyarság számára nemzeti tragédia, sajátunkként tekintünk mindenkire, aki részese volt a sorsunknak, és akinek elvették, összetörték az életét” – mondta a tárca vezetője, felidézte, hogy az első polgári kormány ezért vezette be a holokauszt áldozatainak emléknapját.
Gulyás Gergely kiemelte: „hiszünk az emlékezés erejében, abban, hogy időről időre el kell mondanunk a történelmet, és a történelem sötét fejezeteiről is számot kell adni és meg kell emlékezni.” Hiszünk abban, hogy „a múltra való közös emlékezés a következő nemzedékben is megteremtheti és megerősítheti azokat a kapcsolatokat, amelyek ezt a nemzeti közösséget létrehozták és amelyet a nemzetiszocializmus borzalmas eszméje és a belőle kinövő istentelen és embertelen diktatúra el akart szakítani” – fogalmazott.
