A zöldutak (greenways) – olyan, gyalogos és/vagy kerékpáros útvonalak, amelyek az autóforgalomtól elzártan, biztonságos körülmények között teszik lehetővé a szabadban történő mozgást – viszonylag új trendként jelentek meg Európában, de a környezettudatos turizmus fellendülése miatt egyre népszerűbbé válnak, így évről évre újabb szakaszokat nyitnak meg. A zöldutak azonban többet nyújtanak, mint pusztán kalandos közlekedési módot. Fontos szerepet játszanak a természeti és kulturális értékek megőrzésében és a már meglévő infrastruktúra újragondolásában.
Legszebb példái azok a bicikliutak, amelyeket használaton kívüli vasútvonalak helyén alakítottak ki. Ezek nagy előnye, hogy a korábbi vasúti pályák ideális feltételeket kínálnak az új, akár kezdő szabadidősportolóknak is megfelelő útvonalak kialakításához: enyhe emelkedők, könnyen bevehető kanyarok, pályaudvarépületek, utóbbiakból akár szállás, étterem vagy biciklikölcsönző is lehet. Az épületekhez hasonlóan gyakran a hidak, alagutak is tájjellegűek, és mementói a vasút aranykorának. Egy biciklis kirándulás ezért a múltba való utazássá válhat, amely lehetővé teszi a vasúttörténet átélését a szó legigazibb értelmében, és megmutatja a vasút és az ipari kultúra szoros kapcsolatát. Külön élményt jelentenek az ilyen kerékpárutakon a magas viaduktok és a kivilágított alagutak, amelyek akár több száz méter hosszúak is lehetnek.
Az Amerikai Egyesült Államok jár az élen a vasútvonalak újrahasznosításában, ott már több mint kétezer kisebb-hosszabb szakaszt alakították át összesen több mint hatvanezer kilométer hosszú, szabadidős útvonallá. Ezek között vannak településeket összekötő, külvárosi mellékvágányokból kialakított, vagy bányavasút nyomvonalakat újragondoló bringautak, de akár városi, elhagyott vasútvonalak helyén is lehet teljesen új funkciójú közösségi terület. Ennek legismertebb példája talán a New York-i High Line, amely eredetileg magasvasúti pályarendszer volt, amelyet 1930-ban építettek a város személy- és teherszállítási igényeinek kielégítésére. A vonal fokozatosan elveszítette jelentőségét, és 1980-ban bezárták. A 2000-es évek elején azonban újjászületett. Most zöldövezeti park és sétány húzódik végig rajta, amely ideális a gyalogosok és bringások számára.
Bár Európában a becslések szerint a használaton kívüli vasútvonalak csak viszonylag kis hányadát, 10–25 százalékát alakítják át kerékpár- és turistaúttá, azért vannak itt is szép példák, ezekből gyűjtöttünk néhányat.
Az angol Bristol & Bath Railway Path
Nagy-Britanniában a vasúthálózat 1950-ben érte el a legnagyobb kiterjedését, mintegy 34.000 km hosszúsággal. A hetvenes években azonban több mint 11.000 kilométernyit kivontak a forgalomból, ezek egy részéből bringaút lett. A Bristolt és Bath-t összekötő mintegy huszonöt kilométeres szakaszt az elsők között alakították ki. Ma népszerű célpont a Dél-Angliát felkereső turisták körében, de a sportosabb helyiek is használják a két város közötti kerékpáros ingázásra.
A dániai Himmerlandstien
Ha a kerékpárosbarát országokat soroljuk, akkor Dánia semmiképpen sem maradhat ki. Több mint tízezer kilométernyi kerékpárútja közül több százat korábbi vasútvonalak helyén alakítottak ki. Az egyik legszebb ezek közül a Viborgból induló mintegy hetven kilométeres szakasz, amely régi vasúti hidakon és bájos kisvárosok mentén halad a fjordváros Løgstør felé, szinte teljesen sík területen, így a kezdő bicikliseknek is ideális terep.
A holland Kempen-Broek kerékpárút
Természetesen Hollandia sem hiányozhat egy ilyen listából, hiszen több mint harmincötezer kilométer úthálózat szolgálja a kétkerekű szerelmeseit. Ez a kerékpárút az egykor stratégiai jelentőségű IJzeren Rijn, azaz „Vasrajna” vasútvonal része volt, amely a németországi Ruhr-vidéket kötötte össze a belga Antwerpennel. A második világháború után jelentősége csökkent, egyes részeit lezárták, a Kempen-Broek nemzeti parkon áthaladó szakaszából pedig biciklis út lett. A patakvölgyeken, lápokon, erdős-rétes-legelős területeken átvezető útvonalon számos ritka állat figyelhető meg, többek között hódok és gímszarvasok.
Az ausztriai Hintergebirgsrunde
Az előzőekhez képest az osztrák Hintergebirgsrunde már egészen más látványt nyújt a Kalkalpen nemzeti park – Európa legnagyobb kiterjedésű, erdővel borított területe – hegyeivel. A kontinens egyik legszebb kerékpárútjának nagy része a Waldbahn egykori útvonalán halad. A közel harminc kilométeres szakaszt tizenkét, sziklába vájt alagút teszi izgalmassá, miközben vízesés és szurdokvölgyek mellett halad el.
A szlovén-olasz Millenniumi bringaút
Nem kevésbé lenyűgöző a Júlia-Alpok mellett futó, az egykori Milleniumi vasútvonal nyomvonalán kialakított bringaút, amely a szlovéniai Jesenicéből indul, hogy Kranjska Gorán és Tarvisión át Udinébe vigye a bicikliseket. A számtalan viadukttal, alagúttal, vízeséssel tarkított út mentén egykori őrházak, állomásépületek őrzik a vasúti idők emlékét, amikor még gőzmozdonyokkal szállították az árut a tengerpart felé.
Az olasz–szlovén–horvát Parenzana
A Millenniumi bicikliútról érdemes továbbtekerni Gradón át Triesztig, mivel onnan indul testvére, a közel százharminc kilométeres Parenzana, aminek egy része a tengerparton, majd lankás dombokon, bájos, velencei stílusú horvát kisvárosok – többek között Buje, Grožnjan, Motovun – között kanyarog. Ugyan a tükörsima szlovén–olasz kerékpárút után a murvás-köves szakaszok kihívást jelenthetnek, mégis érdemes bevállalni ezeket az emelkedőket is, mivel egészen ódon hangulata van a középkori településeknek, és mindegyikről lenyűgöző kilátás nyílik az Isztriai-félsziget dombjaira.
A spanyol Ojos Negros bicikliút
Spanyolország élen jár a korábbi vasúti útvonalak újrahasznosításában, már több mint 3300 kilométernyi szakaszt adtak át a kerékpárosoknak. Ezek közül a leghosszabb a százhatvan kilométeres Ojos Negros, amely az 1200 méteren fekvő, az aragóniai Teruel tartományban található Santa Eulalia del Campo faluban indul és a Valencia melletti Algimia d’Alfara településig, majdnem a tengerpartig tart. Egy korábban vasércszállításra használt magánvasút nyomvonalát követi a tizenöt alagúton és nyolc viadukton áthaladó, jó minőségű bringaút, miközben számos hegyi falvat is érint.
A francia Vélodyssée
Több mint 1200 kilométeren keresztül kanyarog Bretagne-tól a francia–spanyol határig a Vélodyssée, amelynek jó néhány szakaszát – többek között az utolsó harminc kilométerét, amely Baszkföld Franciaországhoz tartozó gyönyörű vidékein vezet át – korábbi vasútvonalak helyén alakították ki. Az akár több hétre is tervezhető biciklis kirándulás során kis- és nagyvárosok, várak, kastélyok, szigetek, vad és csendes tengerparti részek mentén lehet gurulni az EuroVelo 1-es nemzetközi kerékpárhálózatának francia szakaszán.
A Somoskőújfalu–Eresztvény bringaút
Bár közel sem olyan neves és hosszú, mint fentebbi társai, azért nekünk is van hasonló kerékpárutunk. A 2021-ben Az év erdei kerékpárútja címét elnyerő útvonalon évtizedekig keskeny nyomtávú tehervonatok zötyögtek, de a hatvanas években bezárták a vonalat. Az alagutat is magába foglaló, Somoskőújfalu és Eresztvény közötti erdei úton játszóterek és geopark is található, így akár kisgyerekekkel is neki lehet vágni a rövid, kevesebb mint négy kilométeres szakasznak.
Nyitóképen a Millenniumi bringaút olaszországi szakasza Pontebbánál. Fotó: Shutterstock/Florian Augustin
