Alice kalandjai Csodaországban mindenképp megér egy kis kitérőt, s nemcsak a most megjelent csodálatos könyv illusztrációi miatt, hanem a könyv története és történeti érdekessége miatt is. Alice csodálatos és furcsa történeteiről biztos sokan hallottatok már, s ismeritek az érdekes és különc szereplőket.
A mese írója Lewis Carroll, eredeti nevén Charles Lutwidge Dodgson, aki már gyerekkora óta szívesen írt paródiákat, szójátékokat és rejtvényeket. Később a Christ Church -i egyetem matematika professzoraként dolgozott, ahol jó barátságba került az egyetem dékánjával, akinek volt három lánya, s a középsőt Alice-nek hívták. Carroll neki írta ezt a csodálatos történetet, eredetileg Alice kalandjai a föld alatt címmel. A 12 fejezetes meséhez több kötetnyi magyarázatot fűztek később az irodalomtudósok, ezek közül szeretnék veletek is egy párat megosztani.
Ha visszagondoltok Alice furcsa meséjére, vagy ha esetleg most olvastátok el, akkor tudjátok, hogy az egyik szereplő a Fehér Nyuszi, aki órával a kezében, mindig rohan, mindig ideges. Nos, az író ezt a szereplőt Dr. Henry Wentworth Aclandról mintázta, aki Carroll idejében alapította meg a Christ Church-i egyetem Természettudományi Múzeumát, és öltözködésében, modorában, valamint az állandó rohanásában nagyon hasonlított a Fehér Nyuszira.
A mesében szerepel még Kacsa, Struccmadár, Papagáj és Sas, ezek a szereplők sem a véletlen szüleményei. Angolul a kacsa, Duck, az író egyik barátját pedig Robinson Duckworthnek hívták, innen eredt a kacsa. Dodo, struccot jelent, s ez valószínűleg az író gúnyneve volt, Dodgson volt Carroll eredeti neve, amelyet ő kiskorában dadogva tudott kimondani. Így lett ő do-do- Dodgson, azaz a strucc. Alice nővére Lorina, s ebből már könnyen eredeztethető a Lory, azaz a papagáj, húga pedig Edith volt, s valószínűleg így került be a sas, azaz Eaglet a mesébe.
A mese egyik legjellegzetesebb figurája a hernyó, aki bárátságtalan hangnemével, állandó keresztkérdéseivel és ellentmondásaival oktatja ki Alice-t. Viselkedése egyértelműen a viktoriánus felnőtteket jelképezi, az író ezeket gúnyolta ki a mesében. A hernyó megformáláskor Edward Fitzgerald, arisztokrata, ír származású költő járhatott az író fejében, aki szintén pipázott.
A Kalapost Theophilus Carterről mintázta a szerző, egy oxfordi bútorárusról. A kalapok fontos szerepet játszottak az író életében, ehhez persze az is hozzájárult, hogy a korabeli statisztikák szerint a 19. század közepén Oxfordban száz kalapos működött. Carroll más kalapot hordott az egyetemen, mást a kirándulásokon, mást a nyári csónakázásokon.
A kollégiumban gyakori volt a kalaplopás csínyből vagy megtorlásból, Carrollnak pedig mint egyetemi tanárnak egyik feladata az volt, hogy elkapja az oxfordi kis utcákon kalap nélkül mászkáló egyetemistákat.
A mese végén feltűnik egy érdekes sport is a krokett, amelyet a Szív királynő játszik, s amelyet Angliában 1852 körül játszottak először. A játék francia import volt, a neve paille-maille, amelyet angolul pall-mall-nek hívtak. Mrs.Liddel fontosnak tartotta, hogy lányai is részt vegyenek a krokett játékokon, s Mrs. Liddel viselkedése valószínűleg pontosan olyan volt, mint a mesebeli Szív királynőnek.
A mesében fontos szerepet kap a tánc is, amikor Alice-nek egyszerre két esetlen teremtménnyel kellett táncolnia.
Amennyire tudni lehet, Carroll (mint a Christ Church-i egyetem donja) nem táncolt, bár bálokra szabad volt járnia. Egy levelében azt írta, hogy csak akkor táncol, ha a saját különös stílusában teheti, ami egy állatkerti víziló mozgásához hasonlít, a tánc jelenetben valószínűleg önmagát parodizálja. A francia négyes a 18. században a francia balett része volt, és a 19. században vált népszerűvé Angliában. Négyes csoportokban táncolták, és meglehetősen bonyolult lépéseihez nagy ügyességre és sok gyakorlásra volt szükség. Alice Liddell a mű születésének idején minden bizonnyal maga is tanulta a francia négyest.
Remélem ennyi érdekes információ után, most már ti is szívesen a kezetekbe veszitek Alice csodálatos történetét, amelyhez Szegedi Katalin illusztrátor csodálatos képeket készített.
A képek megtekinthetők a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban a Kisgalériában 2007. május 3-ig.
