Felnőtt műsoraink voltak, és a klubunkat is felnőttek számára hoztuk létre - emlékezik Buda Gábor, a zenekar vezetője, és énekese. - Aztán felhívott egy ismerős, hogy a kamaraerdei Ifjúsági Parkban gyerekközönség előtt kellene fellépnünk. Igent mondtunk, és az első alkalmat további négy-öt fellépés, majd még több követte. Egy szép napon pedig azt vettük észre, hogy kilencvenöt százalékban gyerekkoncertjeink vannak. És elkeseredtek a tagok? Szó sincs róla! Épp az ellenkezője történt, előbújt belőlünk a gyerek, és hihetetlenül élvezni kezdtük ezt a műfajt. Villámgyorsan sikerült megtalálnunk az utat a kicsikhez, nekem személy szerint talán azért, mert normálisan beszélgetek velük. Nem csúszik fel három oktávot a hangom, nem kezdek gügyögni nekik. A többiek még inkább "képben vannak", hiszen Szabó Tibornak (gitár, billentyűs- és ütőhangszerek, basszus, programok) két kislánya van, Maroevich Zsoltnak (brácsa) pedig három ikerfia. Mi a jó gyerekkoncertek titka? Az őszinteség. Nem az a cél, hogy görcsösen a gyerekek kedvében járjunk, hanem velük együtt mi is jól akarjuk érezni magunkat. Ők pedig értékelik ezt, és együttműködnek. Sokszor olyan megjegyzéseik vannak, amikre nem is számítunk, viszont azonnal reagálnunk kell. Folyamatos improvizáció az egész, komolyan, izgalmasabb, mint egy felnőtt előadás. Sokkal bátrabbak a gyerekek. A kísérő felnőtteknek azt szoktam mondani, hogy mindazt, amit ők évek alatt beleneveltek a gyerekekbe, mi háromnegyed óra alatt leromboljuk. De ez így van rendjén, egy koncerten szórakozzon a gyerek! Ugyanakkor a játék mellett nagyon fontos, hogy tőlünk megzenésített verseket hallhat a közönség! Úgy hangzik, mintha az egész vállalkozás problémamentes, és csupa boldog pillanat lenne... Amikor játszunk, akkor valóban így van. De sajnos olyan is előfordult már, hogy egy rendezvényen felkonferált bennünket a műsorvezető, és azt mondta: "következik az Alma zenekar, akik klasszikus és kortárs költők megzenésített verseit hozták nekünk", erre a közönség fele gyorsan eltávozott. Azóta előre szólunk, meg ne említsék a verseket! Van egy rettenetes előítélet, miszerint a megzenésített versek egyenlők a dögunalommal. Akkor ez egy folyamatos misszió, bizonyítani az ellenkezőjét? Pontosan. Amikor a szülő gyerekkoncertre viszi a csemetéjét, közben az jár a fejében, meddig tart ez még, menjünk már, annyi dolgom lenne. Mi pedig boldogok vagyunk, amikor az egyre lelkesebb szülőket látjuk, akik a koncert után csodálkozva vallják be, sosem gondolták volna, hogy egy gyerekelőadáson ők is ilyen jól érzik majd magukat. Persze, van egy másik oldala is a dolognak. A gyerekműsorok szakmán belül sincsenek eléggé megbecsülve. Erről sok "előadóművész" is tehet. A gyerekeknek zenélés az utolsó megoldás, amikor végképp semmi nem jön be. Nagyon rosszul gondolkodnak, akik így kezdik el. Gondoljunk csak a teljesség igénye nélkül Halász Judit, Levente Péter vagy Gryllus Vilmos előadásaira! Ezt a vonalat kellene követni, amit ők elindítottak! Ebben a műfajban kell a lehető legmagasabb színvonalat produkálni! Számomra a Kaláka a mester. Utolérni soha nem tudjuk őket, de az övékhez hasonló utat képzelek el magunknak. A legutóbbi lemez, a "Bio", nagy sikert aratott a közönség körében... Azért örülünk ennek, mert szerintünk is ez az eddigi legkiforrottabb lemezünk. Etno- és jazz-elemekkel fűszereztük a zenét,
sok különleges hangszert használtunk, a hangzás akusztikus, mégis modern. Gyümölcsökről, zöldségekről, állatokról szóló verseket zenésítettünk meg, vagyis a lemez a szó nagybetűs értelmében egészséges. A "bio" görögül életet jelent, az alma pedig táplálék. Jó érzés, hogy a klasszikus műfajt, a verset, a zene eszközeivel közvetíthetjük a gyerekeknek, vagyis értékekkel neveljük, tápláljuk őket...
