- Lemezed egy egész mese, amely manapság különleges, hiszen a gyereklemezekre ez nem jellemző. Ez a te ötleted volt, hogy így készüljön el?
- Igen, és most már nagyon örülök, hogy kitartottam emellett. Ugyanis amikor májusban elkezdtem írni, nem voltam egészen tisztában a feladat nagyságával. Azzal, hogy nem dalcsokor készül, hanem először is egy átgondolt dramaturgiájú forgatókönyv, majd ez alapján a zene, amelynek szintén koherensnek kell lennie. Van egy népzenei alap, dallamban és szövegben is, de ezt továbbgondoltuk: így született meg a rózsáját kereső Mira meséje.
- Honnan a téma, azaz, honnan a mese, amiről énekelsz?
Ez egy nagyon régi dolog a fejemben, legalább nyolc éve annak, hogy a táncházakban, óvodákban rózskereső utazást játszom a gyerekekkel. Ahogy visszaemlékszem, ezek mindannyisszor varázslatos pillanatok voltak, a gyerekekkel közös eufóriaban utaztunk a saját képzeletünkben. Én vezettem őket, ők vezettek engem, benne voltunk a mesében, jatszottuk, énekeltük, táncoltuk: megálmodtuk, kitaláltuk. Itt született meg sok dolog: maga az alaptörténet, hogy a számunkra kincset érő rózsát ellopja egy boszorkány, útnak indulunk, hogy megkeressük, s útközben mindenféle történik velünk, majd az ének varázserejével legyőzzük a boszorkány hatalmát.
Ám, ami a lemez írása folyamán történt, az engem is meglepett. Egyrészt, hogy öntudatlanul a saját mesémet írtam meg, egy lány felnőtté válásának történetét, szerelmi és szellemi pályafutását. Ez a lány persze bárki lehetne. Másrészt, hogy a munka során sok dolog magától lett olyan, amilyen, véletlennek látszó kis egybeesések folytán, néha már azt éreztem, ez a mese, ez a zene magától kel életre, én csak a leírtam a hívószót.
- A zenéd is érdekes, néhol jazz-es, néhol népies, néhol cigány zene. Nem félsz attól, hogy a mai gyerekeknek ez az újdonság nem lesz átütő, vagy épp fordítva gondolod, s pont ezért lesz sikeres.
Nem gondolkodtam sokat azon alkotás közben, hogy kinek hogy fog tetszeni, nem volt rá lehetőseg, belülről hajtott valami. Illetve, nem mondok igazat, rengeteget meséltem a kezdeti változatokat felnőtteknek és gyerekeknek, és az utolsó szerkeszetésnél is bekerültek új dramaturgiai elemek, amelyek az érthetőségnek jót tettek. És azt is bevallom, a lemezt felnőtteknek is ugyanúgy szánom, mint a kicsiknek, sőt abban merek reménykedni, hogy együtt hallgatják és vitatják közösen? A zenéért meg nem aggódom, mindenki, aki leül egy kicsit hallgatni, talál benne magának tetszőt. Mi így gondoltunk, ez tudjuk adni.
- Hogyan készült a lemez, kik segítettek neked?
- Ó, csodálatos órákat, napokat töltöttük együtt Gryllus Samuval és Bólya Mátyással, és sokszor Matyi egyéves kislánya, Mira is ott volt velünk, ha tetszett neki, ordított jó nagyokat. Amikor nyár elején megmutattam Samunak az első vázlataimat, össze-vissza rajzaimat, még nem tudtam én sem, mi is lesz ebből. Ő meg kész tényeknek vette ezeket a foszlányokat, és elkezdett dolgozni velünk. Egész egyszerűen hitt ebben, mint ahogy Matyi is, aki az utóbbi nyolc év rózsakereső táncházainak fül- és szemtanuja volt, zenészkent. Hát így kezdődött. Tíz éve ismerjük egymást, én minkettőjükkel dolgozom is azóta, ez nagyon sokat segített, ismerjük egymást, és a másik figyelmében csíráztattuk ki a dolgokat. Samu agyalt aztán a legtöbbet a zenén, hát ő a zeneszerző, én vagy Matyi gyakran csak a dallamainkat raktuk az orra alá.
A szöveg és a zene egysége volt a legnehezebb feladat. Ahhoz, hogy koherens legyen ez a mese, sok technikát alkalmaztunk, sokszor vegyes hangzással. Az egyes szereplőknek mindig megvan a maga hangszer-jele: Mira - tanpura, madar ? furulya, boszorkány ? basszusklarinét, bőgő, énekmondó ? tekerő stb. Alapvetően népzenei hangzások szólnak, de bejön India világa a tanpurával, egy dzsezzhez hasonló világ a koktélzongorával.
A csapat pedig remek zenészekből állt össze: Novák Csabi a bőgős, Dés Andris az ütős, Szokolay Dongo Balázs a fúvós, az énekesek testhez szabott szerepeket kaptak, merthogy rájuk írtam: Sebő az énekmondó, Fűri Anna a boszorkány, Daróczi Ági a cigány mesélő, Szabó Dani a fiatal csábos Imruska, Fazekas Gergő a francia táncmester. Fassang Laszló a billentyűs, Nyíri László a hegedűs, a rokokos Bólya Matyi kobzol és citerázik. És még egy ember van, akinek rengeteget köszönök, ez Moldvai Márk, aki a keverést és az összes zenei utómunkát csinálta.
- Csodálatos a lemezed borítója is, képei, színvilága. Ki alkotta ezt? Mit kell róla tudni?
- Én is nagyon szeretem a borítót, sokat nézegetem, még szazadszorra is új dolgokat fedezek fel a rajzokon. Tulajdonképp egy festményekkel illusztrált mini-mesekönyv született, valódi ajándék a zene mellé a lemez vásárlóinak.
Vogronics Zsuzsanna festő-grafikus alkotása ez, ő hívta életre, kezével, képzeletével, kitartásával és hát hozzám való türelmével is? Sok időt töltöttünk együtt, beszélgettünk a történetről, rajzfilm-emlekeket idéztünk, nézegettünk rajzokat... ő meg ehhez olvasott, kutatott rengeteget, és hát ő is azt mondta, hogy a képek gyakran mintha maguktol jöttek volna létre? valami különös erő folytán.
Azért volt nagyon izgalmas a munkának ez a része, mert az én fejemben is ?mint mindig - képek voltak, én is a saját kis vázlat-rajzaim mentén kezdtem el írni a mesét. Zsuzsi egyrészt ebből indult ki, másrészt viszont szerintem megrajzolta a maga saját meséjét. Tényleg átéltünk a gyerekszüléshez - gondolom - hasonló élményt. Belőled jön ki ez az új lény, hasonló de mégis más, te is vagy meg nem is, közel és távol van egyszerre, hiszen a pocak intimitásának vége, napvilágra kerül és önállo lesz. Mint az egyik Mátyás király mesében: jött is meg nem is, hiszen hozta valaki, ajándék is meg nem is, mert elrepül, mint a lány galambja?
- Mik a visszajelzések?
- Eddig nagyon szeretik a lemezt, kicsik és nagyok is. Szerintem ez is, mint az Ágról-ágról, csak többszöri hallgatás után kezd majd igazán élni a hallgató számára, bár vannak rajta slágergyanús dalok. A gyerekek a "Megtanultam franciául" cimű, nyelvtanulásra ösztönző számot jegyezték meg hamar, a "Laci bácsi" korhatár nélküli sláger.
- A cigány kultúra egyértelműen bekúszik a lemezed anyagába, ez különleges, s ami érdekes is egyben, hogy a másság érzését igyekszel eltörölni már itt kicsikorban is. Úgy gondoltad, hogy ez fontos lehet egy gyereklemeznél?
- Szeretem ezt a zenét. Bennem is van egy kicsi ilyen vér. Én nagyon sokat tanulok belőle, mint zenéből, a cigány barátságaim egyre mélyebbek mostanság, Daróczi Ágit például ezért is kérleltem térden állva, hogy jöjjön aztán melengesse a gyerekek lelkét a mesélésével. Olyat tud ő, amit kevesen tudnak.
Tudattalan, de azert van ennek a cigánykodásnak részemről egy szimbolikus üzenete: a cigányok szabadok, nomádok, hasból élnek, éneklős, táncos, mesélős kultúrájukat sokáig őrzik itt a városban is, és sok esetben szenvedélyesen élnek, szenvedélyesen szeretnek, amitől az élet gyakran szélsőséges sodrású. Én is élem ezt valamennyire, de azért kivűlről is látom.
Aztán ha másság, akkor ott van a francia és az indiai vonal is, örülök, hogy sikerült becsempészni ezeket. Azt a indiai dalt például azért választottam, (azontúl hogy szeretem és gyerekeknek jó), mert egy magyar kisgyerek fülét is megütheti az a néhány magyar szó, ami a szövegben előfordul, mintha valami fura és izgalmas ritmikus halandzsa nyelv szólna, "ratatuly"-os refrennel.
Hát igen, van egy kis biografia-jelleg ezen a lemezen, mégha nem is annak szántam. Ez lett belőle. Maga írta magát.
