Bartos Erika úgy ír a kukásautóról, a szilvásgombócról vagy a macicsalád új barlangjáról, hogy hirtelen mindannyian újra ovisnak érezzük magunkat, és visszaemlékszünk, milyen határtalan lelkesedéssel álltunk az óvoda kertjének kerítésénél, amikor jött a nagy narancssárga autó, és felemelte, hogy kiürítse a már kikészített szemeteseket. Teli torokból kiabáltuk egyszerre, hogy kúúúkááás, kúúúkááás! A fiúk titkon mind erre a pályára készültek, és a lányok irigykedve gondoltak arra, hogy sajnos nem próbálhatják ki, milyen is ott állni hátul, és uralni ezt a hangos, félelmetesen kalimpáló szerkentyűt, hiszen ki hallott már női kukásról.
Megnyugtató, hogy vannak a világban még állandó, soha meg nem változó tényezők. Ilyen a kukásautó titokzatossága. A mai ovisok éppúgy lelkesek, ha Bartos Erika verseit olvassák róla, közben pedig a hozzá készült képeket nézegetik. A Zsákbamacska versei kedvesek, viccesek, könnyen megjegyezhetők.
Idén márciusban ezek a versikék dallamot is kaptak. A Kiskalász zenekar cd-jén találunk dalokat a gyülmölcsbálról, a forgalomról, a sünök karácsonyáról, sőt a Holdon járó maciról is. A mókás versek a zenekar két vidám zenészének - Varga Bori (ének, szaxofonok, furulyák) és Sántha Gábor (ének, akusztikus gitár/basszusgitár, mandolin, doromb, csörgő-zörgők) -, és néhány vendégzenész és vendéghangszer előadásában szólalnak meg.
