Gyalog és hegyi kerékpárral három útvonalon lehet részt venni.
A hosszabb táv 35 km:
Hatvanból, a Bajza József Gimnáziumból indul, érinti a gombosi Öregtölgyest, Széleskőt, Szücsiben Bajza szülőházát, végül Rózsaszentmártonba érkezik.
A rövidebb táv 22 km:
Rózsaszentmártonból indulva érinti Széleskőt, Szücsiben Bajza szülőházát és visszaér Rózsaszentmártonba.
A legrövidebb 15 km:
Rózsaszentmártonból indul és ide is ér vissza, érinti Széleskőt és a rózsai pincesorokat.
A nevezési díj 600 Ft. Ezért az útvonal megtételét térképpel, információs kiadvánnyal segítjük. A teljesítőket oklevéllel és erre az alkalomra készült kitűzővel jutalmazzuk. Az úton enni- és innivalót biztosítunk. A célban meleg étellel várjuk vendégeinket.
A túra napján mentesítő járatot indít a Volán 8 órakor a hatvani vasútállomásról Rózsaszentmártonba, a rövidebb távra vállalkozók kedvéért. Vissza 18 óra körül lesz egy mentesítő járat, a hosszabb távot választóknak. A kerékpár- és lószállítást megoldjuk.
Indulási időpontok:
35 km-es távon: a Bajza József Gimnázium elől (Hatvan, Balassi út 17.), 7.00-9.00 óra között.
22 és 15 km-es távon: a rózsaszentmártoni Művelődési ház elől 8.00 és 10.00 óra között.
A lovasok csak 35 km-es távon: a Zagyva árteréről indulnak a Damjanich Ipari Szakképzési Intézet mellől 9.00-kor, gyülekező 8.30-tól.
Információ kérhető az alábbi telefonszámokon:
A Környezetvédő Egyesülettől Füzér Zsolttól: 37/540-152
A Hérics Turisztikai Sportegyesülettől Rózsa Attilától: 37/384-674
Gyalogosoknak Szabó Évától: 37/344-688
Kerékpárosoknak Dobi Gyulától: 30/468-5209
Lovasoknak Kádár Róberttől: 30/20-10-500
Jó utat és jó időt kívánnak a szervezők!
Bajza József (költő, kritikus, szerkesztő, publicista, az MTA tagja) Bajza Jenő költő fiaként látta meg a napvilágot 1804. jan. 31-én, a Heves vármegyei Szücsiben, a Rózsaszentmártonhoz legközelebb eső településen.
Művelt kisnemesi család sarja volt, és mint a nemesi értelmiség többsége, ő is jogásznak készült, de ő sem lett sem ügyvéd, sem köztisztviselő. Már az egyetemen jobban izgatta az esztétika, a filozófia, az irodalom, mint a törvénykönyvek. Egyetemi évei alatt kötött életre szóló barátságot Schedel Ferenc orvostanhallgatóval, akit később Toldy Ferencnek hívtak. Bajza megteremtette a rendszeres magyar kritikát, Toldy Ferenc megteremtette a rendszeres magyar irodalomtörténetet. Toldy ismerte fel először Bajzában a jelentékeny költőt, ő vitte el a költeményeket az akkori irodalmi vezérhez, Kisfaludy Károlyhoz. Kisfaludy lelkesen fedezte fel és gyűjtötte maga köré az irodalmi ifjúságot, akikkel a magyar romantikát szervezte. Felismerte Toldyban az irodalomelmélet jövendő mesterét, és Bajzában egyelőre a jó költőt.
Vörösmarty hamarosan csatlakozott Bajzához és Toldyhoz, Kisfaludy korai halála után a Vörösmarty-Bajza-Toldy triász a haladó irodalom elismert vezérkara. Együtt hozták létre előbb a Bajza szerkesztette Kritikai Lapokat, majd 1837-től kezdve a kor igen magas színvonalú folyóiratát, az Athenaeumot. Bajza és Vörösmarty idővel rokonok lettek: feleségeik nővérek, így ők sógorok. De rendíthetetlen barátok és bajtársak is, habár Bajza hamarosan forradalmibb, és politikailag következetesebb, mint a közélettől elhúzódó Toldy vagy Vörösmarty. Bajza Kossuthig jutott el.
1837-38-ban az akkor megnyílt pesti Magyar Színház (a későbbi Nemzeti Színház) igazgatójaként, 1847-48 között aligazgatóként is tevékenykedett.
Ahogy az idő haladt 1848 felé, Bajza egyre inkább közeledett a cselekvő politikához. Kossuthban ismerte fel a jövendő emberét, és Kossuth is benne látta eszméinek hatásos publicisztikai kifejezőjét. 1848-ban ő lett a Kossuth Hírlapja című, forradalmi célzatú napilapnak a főszerkesztője.
Az összeomlás után, közvetlen életveszélyben, 1851-ig sógorával, Vörösmartyval együtt bujkált. Haynau bukásáig rejtőzködniök kellett. Ez a szüntelen életveszély, a szorongás, a bukás kétségbeesése, a reménytelenség felőrölték Bajza idegzetét. Amikor Haynau rémuralma véget ért és Bajza visszajöhetett Pestre, már idegroncs, de még öntudatánál van. Munkát azonban nem kapott: gyanús ember volt. Agyongyötört idegzete nem bírta tovább. Előbb csak ki-kihagyott a tudata, azután hosszú időre teljesen elborult. És ha az állapota az évek folyamán valamelyest javult is, valójában élőhalott maradt, míg 1858-ban, ötvennégy éves korában meg nem halt.
A Petőfi előtti fél évszázadnak ő az egyik irodalmi főszereplője.
A képeket köszönjük az önkormányzatoknak és az Országos Színháztörténeti Múzeum - és Intézetnek.
[Kadelka László]
